Szabó Palócz Attila verse, az Őrszemek a Szaharában a magány és a kitartás parabolisztikus képe: az ember helyét kutatja az idő és a végtelen tér között. A sivatag a belső csend tere lesz, ahol az éberség már nem másokért, hanem a lélekért vállalt őrhely.
Balogh Robert versei lebilincselő őszinteséggel tárnak fel előttünk egy-egy olyan létállapotot, amelyek egyszerre intimek, ugyanakkor senki számára nem ismeretlenek. A családról szóló írásával mind könnyen tudunk azonosulni, míg a Kerékcsattogás 47-ből felkavarja az embert. A tegnap.ma felvétele a Versmaraton apropóján készült.
Lackfi János verse felsorolásokkal és refrénszerű ismétlésekkel mutatja fel a férfiszerepeket. Valóban ilyenek a férfiak? – teheti fel az olvasó a kérdést. A záró fordulat egyszerre relativizálja a hatalmi pózokat és emlékeztet a függés, kölcsönösség tényére. A tegnap.ma felvételén a szerző maga mondja el a versét.
Megrendítő családi eseményt tár olvasói elé Léka Géza a tegnap.ma kamerái előtt felolvasott versében. Az idős ember búcsúja felidézi a földi törékenységet, de a folytatás lehetőségét is. Léka Géza verseit mindenkinek ajánljuk, aki nyitott szívvel szemléli a világot. A felvétel a Versmaraton apropóján készült.
Nemes Attila novellájában a nyílászárók nem tárgyak, hanem szimbólumok: beengedik, amit kimondani félünk, és bent tartják, amitől menekülnénk. Ha az olvasó elmerül ebben a különös világban, megérti, hogy Nemes Attila lírai prózájában sokkal több van, mint amit az ember először érteni vél. A tegnap.ma felvétele a Prózamaraton apropóján készült.
Botos Viktória versei nem könnyed délutáni olvasmányok – fájdalmat, szorongást, ugyanakkor a világ leplezetlen feltárását is hordozzák. A Csikófogat Tehetséggondozó Műhely hallgatója a tegnap.ma kamerái előtt maga olvassa fel alkotásait.