Vers – Horváth Florencia: Pororoca
Horváth Florencia fiatal költő, akinek verseiben a víz az úr: nála a test és a múlt is egy áradásban sodródik, ahol nehéz megvetni a lábunkat. Nyelve zsigeri és pontos.
Mese – Kertész Kata: Mesefüzér Krisztus urunkról
A Krisztus-mondák abból a régi néphagyományból valók, amelyben Jézus földi vándorként jár az emberek között, és a legegyszerűbb találkozásból is tanulság vagy csoda lesz. Kertész Kata ezt a mesefüzért élőszóval, a mesemondás melegével kelti életre — úgy, ahogy hajdan a tűz mellett szólt. A tegnap.ma felvétele a 35. Művészetek Völgye Fesztiválon készült.
Próza – Nagy Erika: A titokzatos Góliát
Nagy Erika a felvidéki hétköznapok krónikása, aki a maga ismerős világát meséli — de mindig figyel arra is, ami a látható mögött rejtőzik. Történeteiben a megszokott egyszer csak titokzatossá válik. A felvételt a tegnap.ma készítette.
Vers – Kukorelly Endre: Óda; Sztaszisz. A felkelésről
Kukorelly Endre a hétköznapi beszédből csinál költészetet: nála a legegyszerűbb mondat is verssé válik. Iróniával, fölösleges dísz nélkül ír, egyebek mellett éppen ez az, ami nem engedi el az olvasót.
Vers – Halmi Tibor: A kő
Halmi Tibor a város költője: verseiben a hétköznapi, ismerős utcák egyszer csak látomásba fordulnak, ahol bármi megtörténhet. A megszólalás nála a szabadság gesztusa — a versben írja át azt, amit örökségként kapott. A tegnap.ma felvétele a Véneki Alkotótáborban készült.
Próza – Bene Zoltán: Mézes dió
Bene Zoltán igazi mesélő, aki újra meg újra visszanyúl a múltba: történeteiben évszázadok magyar sorsai kelnek életre, időnként groteszk humorral, mégis szeretettel. A múlt nála nem távoli lecke, hanem eleven történet, amelyben magunkra ismerünk.
