Próza – Veres Tamás: Tizenöt guriga
Veres Tamás humoreszkje könnyed iróniával mutat rá mindennapi helyzeteink abszurditására. A nevetés mögött finoman ott húzódik valami, ami mindannyiunk számára ismerős.
Próza – Veres Tamás: Tizenöt guriga
Veres Tamás humoreszkje könnyed iróniával mutat rá mindennapi helyzeteink abszurditására. A nevetés mögött finoman ott húzódik valami, ami mindannyiunk számára ismerős.
Próza – Szarvas Ferenc: Férfititok
A „Férfititok” egyszerre nyers és kegyetlenül pontos látlelet arról, hogyan öröklődik tovább a szégyen, a félelem és a hallgatás a családokban. Szarvas Ferenc novellájának mondatai mögött fokozatosan egy olyan belső szorongás rajzolódik ki, amely sokáig az olvasóval marad. A tegnap.ma felvétele a Prózamaratonon készült.
Vers – Kulin Borbála: Az angyal kiszabadítása; Sötétedik
Kulin Borbála verseiben a személyes emlékezet és a hétköznapi tapasztalatok finom, lírai rezdülései találkoznak, miközben a szövegek mögött végig ott vibrál a kimondhatatlan feszültsége. Költészete egyszerre érzékeny és fegyelmezett, olyan belső tájakat nyit meg, amelyekben az olvasó saját csendjeire is ráismerhet.
Vers – Tamás Dénes: Ezüstzörej; Annyira
Tamás Dénes költészete sűrített, letisztult nyelven szólal meg, miközben a hétköznapi tapasztalatokat finom metafizikai rétegekkel itatja át. Verseiben a csend, a hiány és a kimondhatóság határai válnak meghatározóvá, gyakran visszafogott, mégis mélyen rezonáló képekben.
Próza – Gutai István: Itt az ávó! (részlet)
Gutai István „Itt az ávó!” című novellája egy fojtott, történelmi szorongással átszőtt világba vezet, ahol a mindennapokba beszivárgó félelem lassan az emberi kapcsolatok legbelső rétegeit is felmorzsolja. A személyes sorsokon keresztül kirajzolódó korszak nemcsak múltidézés, hanem figyelmeztetés is arra, hogyan válik a hatalom az emlékezet résévé és a lélek csendes rombolójává.
Vers – Takács Nándor: Óvatlan pillanat; Alkonyati dűlő; A fenyvesben; Kövek az erdőben; Virrasztás a Tönkölös hegyen
Takács Nándor verseiben a hétköznapi jelenetek nyers, olykor nyugtalanító tapasztalatként jelennek meg. Lírája nem díszít, inkább lecsupaszít: képei egyszerre konkrétak és baljósan elcsúsztatottak, mintha a valóság mögött mindig egy másik, sötétebb réteg húzódna meg.
