Vers – André Ferenc: Post Scriptum
André Ferenc az erdélyi líra egyik legvirtuózabb hangja: slammerként is csiszolt, zenélő nyelven ír, fekete humorral, mégis zsigeri őszinteséggel. A nyelvi játék mögött mindig ott a szorongás és a gyengédség — ettől üt a verse.
Vers – Zirig Árpád: Vers (Godányi Sanyinak)
Zirig Árpád a felvidéki magyar irodalom nyolcvanöt éves nagy öregje: klasszikus formákban ír a szülőföldről, a családról, az elmúlásról. A gyász és az öregedés tekintetében is megőriz valami csendes derűt — azt a szívós erőt, amivel a fűz újra meg újra kizöldül. A tegnap.ma felvétele a Szlovákiai Magyar Írók Társasága friss antológiájának bemutatója kapcsán készült
Vers – Vincze Erika: felbuggyan
Vincze Erika a sebezhetőségről ír: arról, amit legszívesebben elrejtenénk, mégis felszínre tör. Kevés szóval, csendesen szólal meg, de úgy, hogy az ember megérzi mögötte a súlyt. A tegnap.ma felvétele a Magyar PEN Club rendezvényén készült.
Vers – Falusi Márton: A költő színeváltozása
A költő színeváltozása búcsúvers: Falusi Márton egy szeretett, elhunyt költőtől vesz búcsút, és a Fénylő Parnasszusra kíséri. Egy bazaltos borvidék kápolnái és csillagai közt halad a gyász – fegyelmezett, zárt formában, mégis bensőségesen. A tegnap.ma felvétele a Versmaratonon készült.
Vers – Balázs Imre József: Ahogy a csönd; Repülésemlék; Felhők tükörképe
Balázs Imre József csendes, meditatív költő: verseiben a csönd és a magasság képei térnek vissza, mindig könnyedén, tisztán. Nem magyaráz, inkább keretet tesz egy-egy tünékeny pillanatra, és hagyja, hogy tovább rezegjen. A tegnap.ma felvétele a Gyergyószárhegyi Írótalálkozón készült.
Vers – Regős Mátyás: Strandfürdő; Egyedül; Debrecen
Regős Mátyás a fiatal nemzedék egyik legerősebb hangja: verseiben az anya, a hit és a modern ember magánya tér vissza, mindig testközelből, szépítés nélkül. A hétköznapi helyekben és alakokban keresi, hol van még kapaszkodó.
