Ez a vers ajándék: Tóth László a hetvenéves Hogya Györgynek írta, aki a továbbgondolás – a régi történetek új irányba fordításának – mestere. A költő a jól ismert trójai faló mítoszt gondolja tovább, belülről, egy névtelen katona hangján, aki a faló gyomrában várja az órát, amely egyszerre hozza el a szabadulását és egy egész város pusztulását.
Ez a vers ajándék: Tóth László a hetvenéves Hogya Györgynek írta, aki a továbbgondolás – a régi történetek új irányba fordításának – mestere. A költő a jól ismert trójai faló mítoszt gondolja tovább, belülről, egy névtelen katona hangján, aki a faló gyomrában várja az órát, amely egyszerre hozza el a szabadulását és egy egész város pusztulását.
Horváth Florencia fiatal költő, akinek verseiben a víz az úr: nála a test és a múlt is egy áradásban sodródik, ahol nehéz megvetni a lábunkat. Nyelve zsigeri és pontos.
Nagy Erika a felvidéki hétköznapok krónikása, aki a maga ismerős világát meséli — de mindig figyel arra is, ami a látható mögött rejtőzik. Történeteiben a megszokott egyszer csak titokzatossá válik. A felvételt a tegnap.ma készítette.
Kukorelly Endre a hétköznapi beszédből csinál költészetet: nála a legegyszerűbb mondat is verssé válik. Iróniával, fölösleges dísz nélkül ír, egyebek mellett éppen ez az, ami nem engedi el az olvasót.
Halmi Tibor a város költője: verseiben a hétköznapi, ismerős utcák egyszer csak látomásba fordulnak, ahol bármi megtörténhet. A megszólalás nála a szabadság gesztusa — a versben írja át azt, amit örökségként kapott. A tegnap.ma felvétele a Véneki Alkotótáborban készült.
Bene Zoltán igazi mesélő, aki újra meg újra visszanyúl a múltba: történeteiben évszázadok magyar sorsai kelnek életre, időnként groteszk humorral, mégis szeretettel. A múlt nála nem távoli lecke, hanem eleven történet, amelyben magunkra ismerünk.
