Egy mese az emlékezésről és a bátorságról, ahol a legkisebb döntés is sorsfordítóvá válhat. Történet arról, hogyan találja meg az ember a saját hangját. A történetet elmondja Gregus László mesemondó.
Szörényi László prózája művelt, játékos és mégis szenvedélyesen személyes. Írásaiban a múlt nem díszlet, hanem eleven szövet. Szövegei olvasás közben azt az érzést keltik, hogy a kultúra nem lezárt örökség, hanem újra és újra megnyíló párbeszéd. A tegnap.ma felvétele a Magyar Írószövetség 80. születésnapi rendezvényén készült.
Csáji László Koppány költészete egyszerre épít a mítoszok rétegzett nyelvére és a jelenkori tapasztalatra. Lírája gondolkodó, sűrű és kockázatvállaló: nem megnyugtat, hanem kérdez, és nyitva hagyja a válaszokat.
Ladik Katalin Béranya versek című kötete a kortárs avantgárd egyik markáns darabja. A versek a női test tapasztalatát, az anyaság biológiai és társadalmi rétegeit, az identitás kérdését és a kiszolgáltatottság állapotait vizsgálják, radikálisan nyitott, kísérletező poétikával.
Csáky Pál novellája magányról, gondoskodásról és a szeretet kisajátító természetéről mesél, ott, ahol az élet már régen véget ért. Sajátos nyelvén szólal meg a halál, és ettől válik egyszerre komikussá, nyugtalanítóvá és meglepően emberivé. A történet finoman vezeti át az olvasót a derűs abszurdból a hideg felismerésig, ahol már csak az üresség marad. A tegnap.ma felvétele a Prózamaratonon készült.
Életbe álmodni – Pelsőczy Katalin verse az álmot nem belső menedékként, hanem az életet formáló erőként jeleníti meg. A vers letisztult képei azt sugallják, hogy az élet nem készen kapott állapot, hanem folyamatosan újraálmodott tapasztalat. A tegnap.ma felvétele a Magyar PEN Club rendezvényén készült.
