Doncsev Toso két kultúra határán áll – bolgár apa, magyar anya –, és, saját szavaival: „sem a közönség tagja, sem csatár, sem bíró nem vagyok, hanem partjelző”. Esszéiben ebből a kettős látószögből figyeli a hétköznapokat: tiszta, csendes mondatokban, Marcus Aurelius és Márai nyomában talál erkölcsi tétet abban is, ami elsőre jelentéktelennek tűnik.
Kiss Judit Ágnes a legkeményebb témát is biztos kézzel formálja verssé: nála a mesterien megkötött forma tartja meg azt, ami a világban széthullani készül. Szerepekbe bújik, hangot vált, olykor nyersen fogalmaz — de mindig önmagát adja, és a jól megírt vers erejével teszi elviselhetővé azt, ami nyomaszt.
Zöldy Pál egy aprócska falu krónikása, ahol a különc lakók a maguk mániáival és reményeivel élnek, és a hétköznapi bajok egyszer csak mitikus magasságba nőnek. Zöldy Pál prózája halálos komolyan keveri a groteszket és a csodát — nála a legnagyobb képtelenség is úgy esik meg, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Doncsev Toso két kultúra határán áll – bolgár apa, magyar anya –, és, saját szavaival: „sem a közönség tagja, sem csatár, sem bíró nem vagyok, hanem partjelző”. Esszéiben ebből a kettős látószögből figyeli a hétköznapokat: tiszta, csendes mondatokban, Marcus Aurelius és Márai nyomában talál erkölcsi tétet abban is, ami elsőre jelentéktelennek tűnik.
Kiss Judit Ágnes a legkeményebb témát is biztos kézzel formálja verssé: nála a mesterien megkötött forma tartja meg azt, ami a világban széthullani készül. Szerepekbe bújik, hangot vált, olykor nyersen fogalmaz — de mindig önmagát adja, és a jól megírt vers erejével teszi elviselhetővé azt, ami nyomaszt.
L. Móger Tímea sallangmentes, mégis szenvedélyes verseiben a szavak szétnyílnak, zárójelbe bújnak, és őszintén kimondják azt is, amit nehéz. Ez a líra nem akar szépnek mutatkozni, sokkalinkább nyers és valódi.
Zsávolya Zoltán úgy játszik a nyelvvel, mint aki mindent tud a szavak múltjáról: régi szólások, tudós utalások és maga alkotta szófordulatok keverednek a verseiben. Sorai finoman kibillentik a talajt az olvasó alól, és egy könnyed, kellemes lebegésben hagyják.
Csík Mónika érzékeken keresztül ír: nála egy íz, egy illat, egy szín állítja meg az időt néhány pillanatra. A Nyári sós ezzel a sűrített, különleges nyelvvel idézi a nyarat — azt, ami szinte elpárolog mire kimondanánk. A tegnap.ma felvétele a Magyarság Háza Galériában készült.
Zöldy Pál egy aprócska falu krónikása, ahol a különc lakók a maguk mániáival és reményeivel élnek, és a hétköznapi bajok egyszer csak mitikus magasságba nőnek. Zöldy Pál prózája halálos komolyan keveri a groteszket és a csodát — nála a legnagyobb képtelenség is úgy esik meg, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
