Vers – Balázs Imre József: Ahogy a csönd; Repülésemlék; Felhők tükörképe
Balázs Imre József csendes, meditatív költő: verseiben a csönd és a magasság képei térnek vissza, mindig könnyedén, tisztán. Nem magyaráz, inkább keretet tesz egy-egy tünékeny pillanatra, és hagyja, hogy tovább rezegjen. A tegnap.ma felvétele a Gyergyószárhegyi Írótalálkozón készült.
Vers – Regős Mátyás: Strandfürdő; Egyedül; Debrecen
Regős Mátyás a fiatal nemzedék egyik legerősebb hangja: verseiben az anya, a hit és a modern ember magánya tér vissza, mindig testközelből, szépítés nélkül. A hétköznapi helyekben és alakokban keresi, hol van még kapaszkodó.
Vers – Hegedüs Kata: Tengeri csikók ölelkeznek
Hegedüs Kata a gyengédség és a közelség csendes pillanatait írja meg – azt, ahogy két lény egymásba kapaszkodik és megtartják egymást. Kevés szóval, halkan, mégis pontosan fogalmaz. A tegnap.ma felvétele a Parnasszus-esten készült.
Vers – Szegedi Kovács György: Valami efféle fehér; Miért is nem volt; Hét szentséges
Szegedi Kovács György verseiben a hit nem a templomban, hanem a hétköznapokban él — egy öregedő szülőben, az anya ölelésében. Őszintén ír az elmúlásról, mégis vigasztal. A tegnap.ma felvétele a Versmaratonon készült.
Vers – Bukovenszki-Nagy Eszter: Tintaszagú
Bukovenszki-Nagy Eszter nem szépíti az érzéseit – kimondja őket úgy, ahogy vannak. A humora könnyed, és amit kimond, az sokáig ott marad az emberben. A tegnap.ma felvétele a Parnasszus-esten készült.
Vers – Bödecs László: Velem van; Sörgyári apokrif
Bödecs László művészetében a zsoltár, az apokrif, a bibliai szó egyszer csak a legköznapibb helyeken talál otthonra. Szabad, humorral és iróniával teli verseiben a profán élet mögül minduntalan kiütközik valami szakrális, és épp ez teszi olyan elevenné.
