Vers – Bödecs László: Velem van; Sörgyári apokrif
Bödecs László művészetében a zsoltár, az apokrif, a bibliai szó egyszer csak a legköznapibb helyeken talál otthonra. Szabad, humorral és iróniával teli verseiben a profán élet mögül minduntalan kiütközik valami szakrális, és épp ez teszi olyan elevenné.
Vers – Tóth László: A faló belsejében
Ez a vers ajándék: Tóth László a hetvenéves Hogya Györgynek írta, aki a továbbgondolás – a régi történetek új irányba fordításának – mestere. A költő a jól ismert trójai faló mítoszt gondolja tovább, belülről, egy névtelen katona hangján, aki a faló gyomrában várja az órát, amely egyszerre hozza el a szabadulását és egy egész város pusztulását.
Vers – Horváth Florencia: Pororoca
Horváth Florencia fiatal költő, akinek verseiben a víz az úr: nála a test és a múlt is egy áradásban sodródik, ahol nehéz megvetni a lábunkat. Nyelve zsigeri és pontos.
Próza – Nagy Erika: A titokzatos Góliát
Nagy Erika a felvidéki hétköznapok krónikása, aki a maga ismerős világát meséli – de mindig figyel arra is, ami a látható mögött rejtőzik. Történeteiben a megszokott egyszer csak titokzatossá válik. A felvételt a tegnap.ma készítette.
Vers – Kukorelly Endre: Óda; Sztaszisz. A felkelésről
Kukorelly Endre a hétköznapi beszédből csinál költészetet: nála a legegyszerűbb mondat is verssé válik. Iróniával, fölösleges dísz nélkül ír, egyebek mellett éppen ez az, ami nem engedi el az olvasót.
Vers – Halmi Tibor: A kő
Halmi Tibor a város költője: verseiben a hétköznapi, ismerős utcák egyszer csak látomásba fordulnak, ahol bármi megtörténhet. A megszólalás nála a szabadság gesztusa — a versben írja át azt, amit örökségként kapott. A tegnap.ma felvétele a Véneki Alkotótáborban készült.
