Vers – Jenei Gyula: Kerthelyiség, öltöny, temető
Jenei Gyula három hétköznapi dologból rak ki egy egész életutat: egy kerthelyiség, egy ünneplő öltöny, egy temető — és már mozdul is az idő, amely észrevétlenül visz előre. Tudjuk, hová tart mindez, mégis felvesszük az öltönyt és kiülünk a kertbe; nála így lesz otthonos még az elmúlás is.
Vers – Horváth László Imre: Hé exó thalassa
Horváth László Imre költőként sem teszi le a történész szemüvegét: a régmúlt és a mítoszok felől világítja meg történeteit. A Hé exó thalassa, a görögök „külső tengere”, az ismert világ peremén túli nyílt óceán — az a hely, ahonnan az ember kihajózik a biztonságos partok mögül, hogy szembenézzen azzal, amit még nem ismer.
Vers – Tibély Orsolya: Áramszedő
Tibély Orsolya a hétköznapok apró alkotóelemeit figyeli: egy villamost, egy ottfelejtett tárgyat, egy mozdulatot, amelyből aztán a kapcsolataink egész működése kirajzolódik. Az Áramszedő pontos, nyers képeivel azt mutatja meg, honnan merítünk erőt a továbbinduláshoz. A vers a költő azonos című, friss kötetéből való, amely a 97. Ünnepi Könyvhétre jelent meg.
Vers – Kovács Balázs: kopasztás; próbálja úgy hagyni magát
Kovács Balázs költészetében a szó szinte megfogható eleven anyag: nála a legnyersebb hétköznapi mozdulat is a létről kezd beszélni. Versei hagyják megfejteni magukat, így formálják a valóságot.
VERS – Láng Eszter: Régi telek
A sóvidéki születésű Láng Eszter költőtől búcsúzunk. A művet a szerző előadásában láthatják a tegnap.ma nézői.
Próza – Lipcsey Emőke: Tabán (részlet)
Egy városrész emlékezete, ahol a múlt nem tűnik el, csak új alakot ölt a történetekben. Lipcsey Emőke novellája érzékenyen idézi meg azokat a helyeket és sorsokat, amelyek láthatatlanul tovább élnek bennünk.
