Luzsicza István verseiben a történelem, a személyes sors és az emberi tapasztalat egyszerre válik láthatóvá és átélhetővé. Műveiben különös pontossággal mutatja meg, hogyan feszül egymásnak múlt és jelen, otthonosság és kiszolgáltatottság, emlékezet és veszteség.
Gáti István verse a csendes, belső ostromállapotot írja körül: azt a lassú szorítást, amikor már nem tudni, ki támad és ki védekezik, csak azt, hogy egyre kevesebb hely marad lélegezni. A tegnap.ma felvétele a PEN Club rendezvényén készült.
Hegedűs Imre János prózája a hétköznapi élet finom rezdüléseit ragadja meg: történeteiben a személyes emlékezet és a csendes emberi drámák egymásba fonódnak. Írásai úgy világítják meg a múlt apró pillanatait, hogy közben a jelenről is pontos és érzékeny képet adnak. A tegnap.ma felvétele a Prózamaraton apropóján készült.
Persányi Norina kisprózájának világát emlékek, mozdulatok és kimondatlan gondolatok népesítik be. A szöveg finom iróniával és költői képekkel mutatja meg, mennyi minden képes szárnyra kapni bennünk – még az is, amit rég elveszettnek hittünk.
Kelemen Hunor novellája az emlékezés és a személyes tapasztalat finom rétegeit bontja ki, miközben a mindennapi élet apró részletei mögött tágabb emberi kérdések rajzolódnak ki. A szöveg csendes figyelemmel fordul a múlt és a jelen találkozási pontjai felé. A tegnap.ma felvétele a Prózamaraton apropóján készült.
Kovács katáng Ferenc prózája csendes, mégis sűrű világ: a hétköznapi jelenetek mögött mindig ott vibrál valami mélyebb, emberi tapasztalat. Írásaiban az emlékezet, a történelem és a személyes sors finom, lírai szövedékké áll össze, amelyben a legegyszerűbb történetek is tágabb létkérdések felé nyílnak
