Littner Zsolt groteszkje a hétköznapi valóság repedéseiben talál rá arra a nagy lehetőségre, amely egyszerre nevettet és szorongat. Írásaiban a torz tükör nem elrejti, hanem felnagyítja az emberi esendőséget, így a groteszk nem puszta játék, hanem pontos látlelet.
Csontos Márta versei a belső tájak csendjéből szólalnak meg, ahol az emlékezet és a jelen idő finom rétegei egymásra csúsznak, s a kimondott szó mindig túlmutat önmagán. Költészete egyszerre fegyelmezett és szenvedélyes, mintha minden vers egy apró, világító ablak lenne az emberi lélekben.
Egy mese az emlékezésről és a bátorságról, ahol a legkisebb döntés is sorsfordítóvá válhat. Történet arról, hogyan találja meg az ember a saját hangját. A történetet elmondja Gregus László mesemondó.
Szörényi László prózája művelt, játékos és mégis szenvedélyesen személyes. Írásaiban a múlt nem díszlet, hanem eleven szövet. Szövegei olvasás közben azt az érzést keltik, hogy a kultúra nem lezárt örökség, hanem újra és újra megnyíló párbeszéd. A tegnap.ma felvétele a Magyar Írószövetség 80. születésnapi rendezvényén készült.
Csáji László Koppány költészete egyszerre épít a mítoszok rétegzett nyelvére és a jelenkori tapasztalatra. Lírája gondolkodó, sűrű és kockázatvállaló: nem megnyugtat, hanem kérdez, és nyitva hagyja a válaszokat.
Ladik Katalin Béranya versek című kötete a kortárs avantgárd egyik markáns darabja. A versek a női test tapasztalatát, az anyaság biológiai és társadalmi rétegeit, az identitás kérdését és a kiszolgáltatottság állapotait vizsgálják, radikálisan nyitott, kísérletező poétikával.
