Vers – Vincze Erika: felbuggyan
Vincze Erika a sebezhetőségről ír: arról, amit legszívesebben elrejtenénk, mégis felszínre tör. Kevés szóval, csendesen szólal meg, de úgy, hogy az ember megérzi mögötte a súlyt. A tegnap.ma felvétele a Magyar PEN Club rendezvényén készült.
Vers – Falusi Márton: A költő színeváltozása
A költő színeváltozása búcsúvers: Falusi Márton egy szeretett, elhunyt költőtől vesz búcsút, és a Fénylő Parnasszusra kíséri. Egy bazaltos borvidék kápolnái és csillagai közt halad a gyász – fegyelmezett, zárt formában, mégis bensőségesen. A tegnap.ma felvétele a Versmaratonon készült.
Vers – Balázs Imre József: Ahogy a csönd; Repülésemlék; Felhők tükörképe
Balázs Imre József csendes, meditatív költő: verseiben a csönd és a magasság képei térnek vissza, mindig könnyedén, tisztán. Nem magyaráz, inkább keretet tesz egy-egy tünékeny pillanatra, és hagyja, hogy tovább rezegjen. A tegnap.ma felvétele a Gyergyószárhegyi Írótalálkozón készült.
Vers – Regős Mátyás: Strandfürdő; Egyedül; Debrecen
Regős Mátyás a fiatal nemzedék egyik legerősebb hangja: verseiben az anya, a hit és a modern ember magánya tér vissza, mindig testközelből, szépítés nélkül. A hétköznapi helyekben és alakokban keresi, hol van még kapaszkodó.
Vers – Hegedüs Kata: Tengeri csikók ölelkeznek
Hegedüs Kata a gyengédség és a közelség csendes pillanatait írja meg – azt, ahogy két lény egymásba kapaszkodik és megtartják egymást. Kevés szóval, halkan, mégis pontosan fogalmaz. A tegnap.ma felvétele a Parnasszus-esten készült.
Vers – Szegedi Kovács György: Valami efféle fehér; Miért is nem volt; Hét szentséges
Szegedi Kovács György verseiben a hit nem a templomban, hanem a hétköznapokban él — egy öregedő szülőben, az anya ölelésében. Őszintén ír az elmúlásról, mégis vigasztal. A tegnap.ma felvétele a Versmaratonon készült.
