Németh Péter Mikola Visszasejtesít című verse egy olyan nyelvi és gondolati térbe vezet, ahol a test, az emlékezet és az identitás folyamatos átalakulásban van, és ahol a beszélő nem uralja, hanem követi ezt a mozgást. Olvasás közben az ember azt érzi, hogy a szöveg nem lezárni akar, hanem nyitva tartani egy állapotot, amelyben a visszabomlás egyszerre veszteség és lehetőség.
Benyhe István verseiben az elsüllyedt katedrális és Atlantisz a kollektív és személyes emlékezet metaforái, ahol a hit, a történelem és a nyelv rétegei ülepednek egymásra. Benyhe István lírája alászállás a hiányba: a felszín alatt időről időre felhangzó múlt visszhangját teszi hallhatóvá.
Kollár Árpád Lobogás című verse – amely új, Nád című kötetében szerepel – nem kijelent, hanem figyel, és épp ettől válik erőssé. Olyan lírai megszólalás ez, amely nem a múlt túlhangsúlyozásával, hanem a gondolat finom elmozdulásaival marad meg az olvasó emlékezetében. A tegnap.ma felvételén a szerző maga olvassa fel a versét.
Filep Tamás Gusztáv prózája a személyes emlékezet és a történelem láthatatlan érintkezési pontjait járja körül. Egy családi történeten keresztül mutatja meg, miként írja át a mindennapokat a hatalom jelenléte, gyakran anélkül, hogy valóban találkozna velük.
A közelmúltban ünnepeltük Rainer Maria Rilke születésének 150. évfordulóját (1875. december 4.), és 2026 a halálának centenáriuma is, így most különösen aktuális a Rilke-versek újrafelfedezése. A költő munkássága ma is hat a lírai gondolkodásra és az emberi tapasztalat mélyebb megértésére, ezért is érdemes megtekinteni Ircsik Vilmos fordításában és előadásában a tegnap.ma oldalra felkerülő válogatást.
Irodalomban gazdag, áldott új esztendőt kívánunk! Döme Barbara és Király Farkas alapító főszerkesztők
