Életbe álmodni – Pelsőczy Katalin verse az álmot nem belső menedékként, hanem az életet formáló erőként jeleníti meg. A vers letisztult képei azt sugallják, hogy az élet nem készen kapott állapot, hanem folyamatosan újraálmodott tapasztalat. A tegnap.ma felvétele a Magyar PEN Club rendezvényén készült.
P. Papp Zoltán Hallgató című humoreszkje finoman groteszk tükröt tart a kimondatlan mondatok elé. A szövegben a visszafogottság lassan önálló szereplővé válik, amely észrevétlenül irányítja a helyzeteket. Könnyed, mégis pontos írás arról, hogyan lesz az el nem hangzó szavakból közös tapasztalat. A tegnap.ma felvétele a Magyar PEN Club rendezvényén készült.
Lutter Imre verseiben a hang egyszerre személyes és visszafogott, mintha a vers tudná: nem a hangerő, hanem a pontos jelenlét ad súlyt a szavaknak. Ez a költészet nem lezárni akar egy tapasztalatot, hanem nyitva tartani azt, mozgásban, akár egy várost, amelyben mindig van még egy utca. A tegnap.ma felvétele a Magyar Írószövetség 80. születésnapi rendezvényén készült.
Usier Tamara versei az idő határán lebegnek. A képek pontosan kiszámított ritmusban ejtenek csapdába – ahogy a szavakban rejlő múlt is. Usier Tamara versei úgy vetnek árnyékot, hogy közben fényt engednek át. A tegnap.ma felvétele a Versmaraton apropóján készült.
Németh Péter Mikola Visszasejtesít című verse egy olyan nyelvi és gondolati térbe vezet, ahol a test, az emlékezet és az identitás folyamatos átalakulásban van, és ahol a beszélő nem uralja, hanem követi ezt a mozgást. Olvasás közben az ember azt érzi, hogy a szöveg nem lezárni akar, hanem nyitva tartani egy állapotot, amelyben a visszabomlás egyszerre veszteség és lehetőség.
Benyhe István verseiben az elsüllyedt katedrális és Atlantisz a kollektív és személyes emlékezet metaforái, ahol a hit, a történelem és a nyelv rétegei ülepednek egymásra. Benyhe István lírája alászállás a hiányba: a felszín alatt időről időre felhangzó múlt visszhangját teszi hallhatóvá.
