Poloma Máté Pálnak, a Csikófogat Tehetséggondozó Műhely hallgatójának versében az otthon és a menedék képe nem pusztán fizikai helyet jelöl, hanem lelki állapotot is, ahol a fák árnyéka a védelem és az elmúlás kettősségét hordozza. A költemény egyszerre intim és tágas, személyes élményből emeli ki az egyetemes létkérdéseket.
Albert Zsolt verse a hiány érzésének körvonalait rajzolja meg: egyszerre személyes és közösségi, mintha a csendből próbálná előhívni azt, ami kimondhatatlan. Költészete az istenhiány tapasztalatát nem elvont fogalomként, hanem a mindennapi létként mutatja fel.A tegnap.ma felvétele a PEN Club rendezvényén készült. Szerkesztő: Döme Barbara és Király Farkas
Botházi Mária humoreszkjeiben a mindennapok apró jelenetei kapnak felnagyított, ironikus hangsúlyt, amely mögött mindig ott húzódik az önreflexív játékosság. A humor sosem puszta tréfa nála: egyszerre önkritikus és közösségi tükör. Szövegeinek ritmusa és szófordulatainak frissessége teszi élővé írásait.
Vörös István költészete rávilágít a mindennapok mögött húzódó filozófiai kérdésekre. Verseiben gyakran keveredik a hétköznapi tárgyiasság és a metafizikus távlat, amely különös, mégis természetes egyensúlyt teremt. Nyelvi leleménye egyszerre kortárssá és időtlenné teszi verseit. A tegnap.ma felvétele a Versmaratonon készült.
Turczi István költészetében gyakran jelenik meg a nyelv zeneisége, a pontos ritmus, valamint a nagyívű gondolatiság, amely személyes élményeket és világirodalmi utalásokat kapcsol össze. Írásai hidat képeznek kultúrák, korszakok és műfajok között, miközben mindvégig megőrzi egyéni hangját. A tegnap.ma felvétele a Versmaraton apropóján készült.
Temesi Ferenc prózái egyedi hanghordozásúak. Mondatai egyszerre idézik a történelem súlyát és a személyes emlékezet apró rezdüléseit, ahol minden történet mögött ott rejtőzik a kollektív múlt. Írásaiban a mindennapi szófordulatokból irodalmi ritmus születik.
