Megrendülten értesültünk, hogy elhunyt Nádasdy Ádám. Költőként, nyelvészként és műfordítóként is kivételes pontossággal és derűs tisztasággal formálta a magyar nyelvet. A tegnap.ma archívumában őrzött felolvasásával búcsúzunk tőle.
Finom, belső rezdülésekből építkező hang és zene találkozik Hajós Eszter előadásában, ahol a kéregrajzok hallható emlékezetté válnak. A felolvasás és a zenei szövet egymásba simulva teremt egy törékeny, mégis erős jelenlétet.
Dubán Kitti prózájában a természet elemei belső tájjá alakulnak. A szöveg csendes, mégis feszültséggel teli sodrása azt kutatja, mit őriz meg belőlünk az idő, és mit visz magával észrevétlenül.
Luzsicza István verseiben a történelem, a személyes sors és az emberi tapasztalat egyszerre válik láthatóvá és átélhetővé. Műveiben különös pontossággal mutatja meg, hogyan feszül egymásnak múlt és jelen, otthonosság és kiszolgáltatottság, emlékezet és veszteség.
Gáti István verse a csendes, belső ostromállapotot írja körül: azt a lassú szorítást, amikor már nem tudni, ki támad és ki védekezik, csak azt, hogy egyre kevesebb hely marad lélegezni. A tegnap.ma felvétele a PEN Club rendezvényén készült.
Hegedűs Imre János prózája a hétköznapi élet finom rezdüléseit ragadja meg: történeteiben a személyes emlékezet és a csendes emberi drámák egymásba fonódnak. Írásai úgy világítják meg a múlt apró pillanatait, hogy közben a jelenről is pontos és érzékeny képet adnak. A tegnap.ma felvétele a Prózamaraton apropóján készült.