„(…) kezed közt szétmálló drótkerítés a telekhatáron, / ásóddal forgatod ki elfolyt gazdagság nyomorát” – elfogadod a meglévőt, sajáttá formálod a teret, megszokod, belakod: otthonnak nevezed. Szalai Zsolt költözés- vagy inkább belakásverse bármelyikünk valamelyik életszakaszát idézheti.
VERS – Szalai Zsolt: A víz marad
