Próza – Lipcsey Emőke: Tabán (részlet)
Egy városrész emlékezete, ahol a múlt nem tűnik el, csak új alakot ölt a történetekben. Lipcsey Emőke novellája érzékenyen idézi meg azokat a helyeket és sorsokat, amelyek láthatatlanul tovább élnek bennünk.
Egy városrész emlékezete, ahol a múlt nem tűnik el, csak új alakot ölt a történetekben. Lipcsey Emőke novellája érzékenyen idézi meg azokat a helyeket és sorsokat, amelyek láthatatlanul tovább élnek bennünk.
Neszlár Sándor prózája egyszerre személyes és nyugtalanító: úgy bontja szét az emlékezetet és az írói lét hétköznapi jeleneteit, mintha minden mondat egy félbehagyott önvallomás lenne. A Vázlat marad ez is részleteiben is ott vibrál az a különös, filmszerű belső monológ, amely Neszlár Sándor világát annyira egyedivé teszi.
Veres Tamás humoreszkje könnyed iróniával mutat rá mindennapi helyzeteink abszurditására. A nevetés mögött finoman ott húzódik valami, ami mindannyiunk számára ismerős.
A „Férfititok” egyszerre nyers és kegyetlenül pontos látlelet arról, hogyan öröklődik tovább a szégyen, a félelem és a hallgatás a családokban. Szarvas Ferenc novellájának mondatai mögött fokozatosan egy olyan belső szorongás rajzolódik ki, amely sokáig az olvasóval marad. A tegnap.ma felvétele a Prózamaratonon készült.
Gutai István „Itt az ávó!” című novellája egy fojtott, történelmi szorongással átszőtt világba vezet, ahol a mindennapokba beszivárgó félelem lassan az emberi kapcsolatok legbelső rétegeit is felmorzsolja. A személyes sorsokon keresztül kirajzolódó korszak nemcsak múltidézés, hanem figyelmeztetés is arra, hogyan válik a hatalom az emlékezet résévé és a lélek csendes rombolójává.
Köter Tamás prózája feszes, letisztult mondatokból építkezik, ahol a történetek csendes pontjain sűrűsödik össze az igazi jelentés. Szövegeiben a kimondott és kimondatlan rétegek finom egyensúlya teremti meg azt a feszültséget, amely még sokáig az olvasóval marad.