Király László Kossuth-díjas költő verse annyira aktuális, hogy az ember a hallgatása közben elbizonytalanodik, valóban 1918-ról szól, vagy inkább a jelen történéseiről. „Vörös alkonyatban, / a háttérben kifent karddal, / vaskarmokkal közeleg a béke.”
Szerkesztők: Döme Barbara és Király Farkas
„Tudja, hogy az is szabadság, ha halála után a szélben szétszórják hamvait.” Milyen sokatmondó ez a néhány egymás mellé illesztett szó, melyek Viola Szandra verséből valók. Ez a költemény egyszerre enged lebegni és húz le a valóságba. Ha kedveled a hasonló lélekállapotot, ne hagyd ki ezt a videó
„Ha nappal meglátsz egyet, tudhatod, ezer is van belőlük, lassan felzabálják a múltad, történeteidet behurcolják a fészkeikbe, hogy a másén, a tiedén feküdjenek” – figyelmeztet Hodossy Gyula erősen allegorikus költeményében. A József Attila-díjas költő versének olvasatai nem szívderítőek, közben sajnos a valóság egy részét tükrözik.
„Ez az egy történet egy egész életet példáz” – írják Sántha Attila József Attila-díjas, Magyarország Babérkoszorúja díjas költő kötetének – melynek ez a címadó verse – ajánlójában. S milyen igaz ez a megállapítás erre a versre, amely tömény esszenciája a létnek, az elmúlásnak, a fel-nem-adásnak, mindannak, ami minket, embereket emberré tesz.
Hogyan lehet elrejtőzni, ha nincs ki elől? – teszi fel a kérdést Bukovenszki-Nagy Eszter versében, melyet a tegnap.ma kamerái előtt maga olvas fel. A komoly kérdést taglaló mű mindannyiunk elé tükröt tart, érdemes meghallgatni.
„Zserbóban látom mindazt, mit éltem tőlem elragadt…” – írja Jóna Dávid Az utolsó zserbó című versében, amelyben legalább annyi áthallás van, mint játékosság. S hogy kié lesz az utolsó szelet sütemény, tetején az isteni csokimázzal? Talán az is kiderül a tegnap.ma videójából.