„A patakba fektet, majd a testem alá nyúl, még fedjen a víz, de mossa ki a hátam sebeit is. A szemeket lezárta, de a kezek nincsenek összekulcsolva, a csuklón vörös csík a kötél nyoma.” Izer Janka prózájából Merlin és Nimue története is visszaköszön. Felolvassa a szerző.
Ti, tofus quinoarecepteket posztoló, / neomarxista bölcsészek, akiknek vállára nőtt / a dekonstrukció tarisznyája, és egyre több / mémben tudnátok otthont rakni magatoknak, / és ti, hátrafele nyilazós családapák és emesék, / akik gyógyszertárakba járnak sírni és álmuk / az otthonszülés, én szeretlek titeket!” – André Ferenc hosszúversében aligha marad bárki említetlenül.
Minden szakítástörténet egyéni, személyes dráma, amit mindenki másként dolgoz fel. A szakítás utáni újbóli önmeghatározást verseken keresztül is meg lehet tenni – Fehér Imola költeményei ennek kiváló példái. Hallgassuk két versét, saját előadásában.
„Mikor megüli lelked az egyedüllét, akkor mindig előveszed a dobozt. Valamikor csoki volt benne.” Cseh Katalin verse akár a saját emlékesdobozunkról is szólhatna. Időről időre érdemes felidézni a múlt értékes pillanatait. A szerző a tegnap.ma nézőinek olvassa fel költeményét.
Létezik-e autentikus helyszíne a meghalásnak? – teszi fel a kérdést Papp Attila Zsolt Nincs szinkron című versében. Te szoktál gondolni a halálra? A költő megdöbbentő őszinteséggel ír a témáról. Versét most saját előadásában láthatják.
A kárpátaljai szerző verse a háború tükrében még inkább megindítja az olvasót. Lőrincz P. Gabriella Asztalok és székek című alkotását saját előadásában láthatják a Tegnap.ma nézői.