Vers – Balogh Robert: Hetvenkét sorban egy ajtóról
Balogh Róbert költészete az emlékezet és a hétköznap finom rétegeit szövi össze, érzékenyen tárva fel a személyes és történelmi idő határmezsgyéit. Lírája egyszerre reflektív és közvetlen: a múlt rétegeit járja be, miközben a hétköznapok tapintható valóságához is hű marad. A tegnap.ma felvétele a Versmaratonon készült.