Vers – Bán-Horváth Veronika: Ludvérc; Finom nő; Repülő csészealj
Bán-Horváth Veronika verse varázserejű felszólítás: démoni és angyali lényekhez, belső hangokhoz és metafizikai szereplőkhöz fordul, hogy kimondja a legemberibb tapasztalatot – a sérülés és megbocsátás örök körforgását. A vers egyetlen, hömpölygő, szakrális invokáció, amelyben a törött porcelán nemcsak metafora, hanem szent tárggyá emelkedik: a sors, a tett és a következmény egységévé. A szerző verseiben a megbékélés gesztusa szinte mágikus.
