Csáji László Koppány költészete egyszerre épít a mítoszok rétegzett nyelvére és a jelenkori tapasztalatra. Lírája gondolkodó, sűrű és kockázatvállaló: nem megnyugtat, hanem kérdez, és nyitva hagyja a válaszokat.
Csáji László Koppány verseiben időről időre a transzcendens és az emberi létezés találkozási pontjait kutatja. A tegnap.ma kamerái által rögzített vers az idő múlandóságát és az emberi sors szépségét egyszerre foglalja magában, miközben az örökkévalóság eszméjét idézi meg. A mű finoman rámutat az alkotó és teremtmény közötti örök kapcsolat titokzatosságára is. A felvétel az Irodalmi Jelen aradi gáláján készült.