Próza – Pásztor Andrea: Felszín
Pásztor Andrea úgy ír, ahogy egy geológus nézi a követ: egy moharéteg, egy megrepedő kőzet titkokat rejt, amelyeket ő felfejt. Addig figyel egy tárgyat, amíg az egyre többet elárul a szereplőről, és annak világáról.
Fiatal Írók Szövetsége
Részletek
Próza – Dubán Kitti: Víz és szél
Dubán Kitti prózájában a természet elemei belső tájjá alakulnak. A szöveg csendes, mégis feszültséggel teli sodrása azt kutatja, mit őriz meg belőlünk az idő, és mit visz magával észrevétlenül.
Vers – Pauljucsák Péter: Hidegebb húrok
Pauljucsák Péter versei a mindennapok és a transzcendens határán egyensúlyoznak: mindig kinyílik bennük egy másik dimenzió, egy rejtett, belső égbolt. Lírája egyszerre nyers és letisztult. Költészete az érzékelés határterületeire vezet, ahol minden pillanat új jelentést kaphat. A tegnap.ma felvételének szerkesztői: Döme Barbara és Király Farkas.
Vers – Ősi Anna: Túloldalt nem folytatódik
Tömör, mégis mélyen filozofikus költemény, amely az elmúlás véglegességével és az élet töredezett, de mégis kerek pillanataival foglalkozik, így foglalható össze röviden Ősi Anna verse. A mű szűkszavúsága ellenére szimbolikusan gazdag, hiszen a túloldal mint motívum nem csupán a halált, hanem az ismeretlent is szimbolizálja. Az emberi létezés itt egyfajta határmezsgye, ahol a végesség és a reménytelenség paradox módon érzelmi telítettséggé alakul. Ez a líra arra ösztönöz, hogy a pillanatot, amelyben élünk, ne csak átéljük, hanem mélységében értelmezzük is. A felvételt a Parnasszus-esten rögzítették a tegnap.ma kamerái.
Vers – Seres Rebeka: Közösségi közlekedés
Seres Rebeka verse a modern városi lét elidegenítő, mégis összekötő pillanatait ragadja meg. Fókuszában a közösségi közlekedés hétköznapi, látszólag jelentéktelen, de mégis feszültségekkel teli tere áll, ahol az utazók közelsége és távolsága paradox módon egyszerre van jelen. A jármű különös találkozási térré válik, ahol mégis mindenki magába zárva létezik. A felvételt a Parnasszus-esten rögzítették a tegnap.ma kamerái.
Vers – Endrey-Nagy Ágoston: Lefejezésemről
Endrey-Nagy Ágoston verse megrendítően és sokkolóan ábrázolja az emberi lét legvégső pillanatait, ahol a halál és az élet egymásba ér. Ez az alkotás egyszerre brutálisan konkrét és filozófiai mélységeket kutató: a test és az elme közötti törés szimbólumává válik, az ember és az általa megélt valóság széttöredezését, az utolsó pillanat örök talányát vetíti elénk. A felvételt a Parnasszus-esten rögzítették a tegnap.ma kamerái.
- 1
- 2