Kukorelly Endre a hétköznapi beszédből csinál költészetet: nála a legegyszerűbb mondat is verssé válik. Iróniával, fölösleges dísz nélkül ír, egyebek mellett éppen ez az, ami nem engedi el az olvasót.
Halmi Tibor a város költője: verseiben a hétköznapi, ismerős utcák egyszer csak látomásba fordulnak, ahol bármi megtörténhet. A megszólalás nála a szabadság gesztusa — a versben írja át azt, amit örökségként kapott. A tegnap.ma felvétele a Véneki Alkotótáborban készült.
Bene Zoltán igazi mesélő, aki újra meg újra visszanyúl a múltba: történeteiben évszázadok magyar sorsai kelnek életre, időnként groteszk humorral, mégis szeretettel. A múlt nála nem távoli lecke, hanem eleven történet, amelyben magunkra ismerünk.
Molnár Illés verseiben az ég darabjai a földön hevernek, a csillagok a tócsák mélyén világítanak, és a test a világmindenséggel együtt lélegzik. A nehéz tapasztalatokból nála végül derű lesz.
Ferencz Orsolya verseit álomnaplók anyagából építi, ott, ahol a képzelet alvás közben is tovább dolgozik, és a tudattalan a maga rendje szerint rakja sorba a képeket. Nála más törvények irányítanak. A tegnap.ma felvétele a Magyar Írószövetség 80. születésnapi ünnepségén készült
Hekl Krisztina mérnöki pontossággal figyeli a hétköznapi embereket: egy mozdulatot, egy tárgyat, egy szokást nagyít fel addig, amíg egyszer csak megbicsaklik bennük a valóság. Prózáiban a legátlagosabb helyzet is kizökken a helyéből, és a szereplő valami meghökkentővel találja szembe magát — iróniával, de mindig együttérzéssel. A tegnap.ma felvétele a Véneki Alkotótáborban készült.