A költő színeváltozása búcsúvers: Falusi Márton egy szeretett, elhunyt költőtől vesz búcsút, és a Fénylő Parnasszusra kíséri. Egy bazaltos borvidék kápolnái és csillagai közt halad a gyász – fegyelmezett, zárt formában, mégis bensőségesen. A tegnap.ma felvétele a Versmaratonon készült.
Regős Mátyás a fiatal nemzedék egyik legerősebb hangja: verseiben az anya, a hit és a modern ember magánya tér vissza, mindig testközelből, szépítés nélkül. A hétköznapi helyekben és alakokban keresi, hol van még kapaszkodó.
Szegedi Kovács György verseiben a hit nem a templomban, hanem a hétköznapokban él — egy öregedő szülőben, az anya ölelésében. Őszintén ír az elmúlásról, mégis vigasztal. A tegnap.ma felvétele a Versmaratonon készült.
Molnár Illés verseiben az ég darabjai a földön hevernek, a csillagok a tócsák mélyén világítanak, és a test a világmindenséggel együtt lélegzik. A nehéz tapasztalatokból nála végül derű lesz.
Ferencz Orsolya verseit álomnaplók anyagából építi, ott, ahol a képzelet alvás közben is tovább dolgozik, és a tudattalan a maga rendje szerint rakja sorba a képeket. Nála más törvények irányítanak. A tegnap.ma felvétele a Magyar Írószövetség 80. születésnapi ünnepségén készült
Kodolányi Gyula versei szüntelen párbeszédben állnak másokkal: Shakespeare szonettjei, régi kínai költők, barátok és mesterek hangja szólal meg bennük újra, a saját hangján. Nála még a szobába betérő szél is megszólal, és üzenetet hoz a régi költőktől.