Kürti László műveiben a szegénység, a betegség, az öregedés nyers, szépítetlen valóságában villan föl, mégis lírai minden képe. A „ha ötvenéves” is erről szól: mi marad, mi kopik le az emberről, mire betölti az ötvenet. A tegnap.ma felvétele a Magyar Napló Kiadó rendezvényén készült.
A költő színeváltozása búcsúvers: Falusi Márton egy szeretett, elhunyt költőtől vesz búcsút, és a Fénylő Parnasszusra kíséri. Egy bazaltos borvidék kápolnái és csillagai közt halad a gyász – fegyelmezett, zárt formában, mégis bensőségesen. A tegnap.ma felvétele a Versmaratonon készült.
Szegedi Kovács György verseiben a hit nem a templomban, hanem a hétköznapokban él — egy öregedő szülőben, az anya ölelésében. Őszintén ír az elmúlásról, mégis vigasztal. A tegnap.ma felvétele a Versmaratonon készült.
Kukorelly Endre a hétköznapi beszédből csinál költészetet: nála a legegyszerűbb mondat is verssé válik. Iróniával, fölösleges dísz nélkül ír, egyebek mellett éppen ez az, ami nem engedi el az olvasót.
Kiss Judit Ágnes a legkeményebb témát is biztos kézzel formálja verssé: nála a mesterien megkötött forma tartja meg azt, ami a világban széthullani készül. Szerepekbe bújik, hangot vált, olykor nyersen fogalmaz — de mindig önmagát adja, és a jól megírt vers erejével teszi elviselhetővé azt, ami nyomaszt.
L. Móger Tímea sallangmentes, mégis szenvedélyes verseiben a szavak szétnyílnak, zárójelbe bújnak, és őszintén kimondják azt is, amit nehéz. Ez a líra nem akar szépnek mutatkozni, sokkalinkább nyers és valódi.