Bödecs László művészetében a zsoltár, az apokrif, a bibliai szó egyszer csak a legköznapibb helyeken talál otthonra. Szabad, humorral és iróniával teli verseiben a profán élet mögül minduntalan kiütközik valami szakrális, és épp ez teszi olyan elevenné.
Horváth Florencia fiatal költő, akinek verseiben a víz az úr: nála a test és a múlt is egy áradásban sodródik, ahol nehéz megvetni a lábunkat. Nyelve zsigeri és pontos.
Halmi Tibor a város költője: verseiben a hétköznapi, ismerős utcák egyszer csak látomásba fordulnak, ahol bármi megtörténhet. A megszólalás nála a szabadság gesztusa — a versben írja át azt, amit örökségként kapott. A tegnap.ma felvétele a Véneki Alkotótáborban készült.
Hekl Krisztina mérnöki pontossággal figyeli a hétköznapi embereket: egy mozdulatot, egy tárgyat, egy szokást nagyít fel addig, amíg egyszer csak megbicsaklik bennük a valóság. Prózáiban a legátlagosabb helyzet is kizökken a helyéből, és a szereplő valami meghökkentővel találja szembe magát — iróniával, de mindig együttérzéssel. A tegnap.ma felvétele a Véneki Alkotótáborban készült.
Kiss Dávid versei olyan témákat érintenek, mint az idő, az elmúlás és az emlékezet törékenysége. Alkotásaiban az időutazás képtelensége nemcsak a fizikai korlátokat, hanem a múlt megváltoztathatatlanságát is szimbolizálja. A fosszília motívuma az eltemetett, megkövült emlékeket és tapasztalatokat jelképezi, melyeket lenyomatként hordozunk magunkban. A felvételt a tegnap.ma kamerái rögzítették.
A lét és a nemlét nagy kérdéseit boncolgatja versében Berka Attila. A bábeli zűrzavar végül mindent és mindenkit elpusztít? A szerző előadásában felolvasott versből talán ez is kiderül.