G. István László versvilága a csend rétegeiből építkezik, ahol a kimondatlanság éppúgy jelentéshordozó, mint a metaforák. Lírájában az emberi tapasztalat törékenysége és a nyelv finom rezdülései egymást erősítve hozzák létre azt a letisztult, meditatív közeget, amelyben minden szó mögött árnyék és fény egyszerre munkál. A tegnap.ma felvétele a Versmaratonon apropóján készült.
Szabados Attila versei a belső feszültség és a hétköznapi tapasztalat határmezsgyéjén egyensúlyoznak: nyelvük pontos, fegyelmezett, mégis érzékenyen rezdülnek. A fiatal költő lírája a csönd és a mozdulat, az idő és az önreflexió közt feszülő térben teremt otthont az olvasó számára. A tegnap.ma felvételén a szerző maga adja elő művét.
Szabó Palócz Attila verse, az Őrszemek a Szaharában a magány és a kitartás parabolisztikus képe: az ember helyét kutatja az idő és a végtelen tér között. A sivatag a belső csend tere lesz, ahol az éberség már nem másokért, hanem a lélekért vállalt őrhely.
Balogh Robert versei lebilincselő őszinteséggel tárnak fel előttünk egy-egy olyan létállapotot, amelyek egyszerre intimek, ugyanakkor senki számára nem ismeretlenek. A családról szóló írásával mind könnyen tudunk azonosulni, míg a Kerékcsattogás 47-ből felkavarja az embert. A tegnap.ma felvétele a Versmaraton apropóján készült.
Lackfi János verse felsorolásokkal és refrénszerű ismétlésekkel mutatja fel a férfiszerepeket. Valóban ilyenek a férfiak? – teheti fel az olvasó a kérdést. A záró fordulat egyszerre relativizálja a hatalmi pózokat és emlékeztet a függés, kölcsönösség tényére. A tegnap.ma felvételén a szerző maga mondja el a versét.
Vörös István költészete rávilágít a mindennapok mögött húzódó filozófiai kérdésekre. Verseiben gyakran keveredik a hétköznapi tárgyiasság és a metafizikus távlat, amely különös, mégis természetes egyensúlyt teremt. Nyelvi leleménye egyszerre kortárssá és időtlenné teszi verseit. A tegnap.ma felvétele a Versmaratonon készült.