VERS – Z. Németh István: Pillanatragu

„Zsebemben gyűrött levél lapult, amit / akkor még meg sem írtál, hiszen nem / sejthetted, hogy a kávézóban reggel összefutunk” – Z. Németh István elgondolkodtató versében hurokba fordul az idő és azon belül az érzelmek. Emlékezni szerető nézőink előnyben. Felvételünk a 2022-es Versmaraton idején készült.

VERS – Zsille Gábor: Zamárdi; Atlantisz

„A sorok szótagszáma változik, de egymáshoz simulnak mégis” – a Balatontól az óceánig, a létezőtől a nem létezőig, formától szabadversig ível Zsille Gábor költészete e két versben is. Felvételünk a 2022-es Versmaraton idején készült.

VERS – Végh Attila: Találkozás a fiatalemberrel

Egyesek szerint életünk során a legnagyobb élmény az önmagunkkal való találkozás. Kik vagyunk, honnan jöttünk, mit hoztunk magunkkal, és amit hoztunk, azzal mit is kezdjünk? Hogy ez a versbeszélőnek miként sikerült, megtudjuk a videóból. Felvételünk a 2022-es Versmaraton idején készült.

VERS – Kollár Árpád: Tollak púdere

„A költőkről nem árt, ha tudod, hogy mind köcsög. Biciklivel jár reggelenként a munkába meghalni.” Kollár Árpád újabb költeményeiben pezseg a szarkazmus, az irónia. A tegnap.ma nézői számára felolvasott verse jó példája ennek. Felvételünk a 2022-es Versmaraton idején készült.

VERS – Szalai Zsolt: Kacsaúsztató

Ha költözöl, elfogadod a meglévőt, sajáttá formálod a teret, megszokod, belakod. Gyökeres ház című verseskötetében Szalai Zsolt a tárgyak, az élőlények, a helyhez kapcsolódó emlékek számbavételét is elvégzi – ennek szép példája a tegnap.ma számára felolvasott verse. Felvételünk a 2022-es Versmaraton idején készült.

VERS: Székelyhidi Zsolt: Termés

Filozofikus, magányosnak tűnő költői világ Székelyhidi Zsolté, ahol a szerelem a világot láthatatlanul mozgató mellékszálként jelenik meg – legalábbis Kék című kötetének darabjai erről tanúskodnak. A költő a Magyar Napló által szervezett költészet napi Versmaraton idején olvasta fel versét a tegnap.ma portál számára.

VERS – Rónai-Balázs Zoltán: Szélcsend

„Piciny, bronzbarna. Élő gépezetnek látod. Tíz éve nem térdeltél már le ilyesmi miatt” – Rónai-Balázs Zoltán verse természet és költő viszonyáról szól, arról a pillanatról, amelyben, kiesve a pörgésből, rá tudunk csodálkozni – akár egy hangyára is.