Szabados Attila versei a belső feszültség és a hétköznapi tapasztalat határmezsgyéjén egyensúlyoznak: nyelvük pontos, fegyelmezett, mégis érzékenyen rezdülnek. A fiatal költő lírája a csönd és a mozdulat, az idő és az önreflexió közt feszülő térben teremt otthont az olvasó számára. A tegnap.ma felvételén a szerző maga adja elő művét.
Szabó Palócz Attila verse, az Őrszemek a Szaharában a magány és a kitartás parabolisztikus képe: az ember helyét kutatja az idő és a végtelen tér között. A sivatag a belső csend tere lesz, ahol az éberség már nem másokért, hanem a lélekért vállalt őrhely.
Lackfi János verse felsorolásokkal és refrénszerű ismétlésekkel mutatja fel a férfiszerepeket. Valóban ilyenek a férfiak? – teheti fel az olvasó a kérdést. A záró fordulat egyszerre relativizálja a hatalmi pózokat és emlékeztet a függés, kölcsönösség tényére. A tegnap.ma felvételén a szerző maga mondja el a versét.
Megrendítő családi eseményt tár olvasói elé Léka Géza a tegnap.ma kamerái előtt felolvasott versében. Az idős ember búcsúja felidézi a földi törékenységet, de a folytatás lehetőségét is. Léka Géza verseit mindenkinek ajánljuk, aki nyitott szívvel szemléli a világot. A felvétel a Versmaraton apropóján készült.
A tegnap.ma által rögzített, Lajtos Nóra által írt és elmondott vers az intimitás és a távolság feszültségét bontja ki. Képei egyszerre idézik a törékenységet és a szenvedélyt, finoman utalva Sylvia Plath költészetének belső drámáira. A szöveg személyes hangja és a tudatosan választott képiség a lírai én és a megszólított közötti láthatatlan távolságot rajzolja meg. A felvétel a Versmaraton apropóján készült.
Jász Attila verse finom rétegekből épül fel: egyszerre mitologikus és személyes, időtlen és nagyon is jelen idejű. Lírája visszafogott, mégis pontosan kimért, nyelvezete gazdag és sok rétegű. A tegnap.ma felvétele a Versmaratonon készült. Szerkesztő: Döme Barbara és Király Farkas.