Szabó Palócz Attila verse, az Őrszemek a Szaharában a magány és a kitartás parabolisztikus képe: az ember helyét kutatja az idő és a végtelen tér között. A sivatag a belső csend tere lesz, ahol az éberség már nem másokért, hanem a lélekért vállalt őrhely.
Balogh Robert versei lebilincselő őszinteséggel tárnak fel előttünk egy-egy olyan létállapotot, amelyek egyszerre intimek, ugyanakkor senki számára nem ismeretlenek. A családról szóló írásával mind könnyen tudunk azonosulni, míg a Kerékcsattogás 47-ből felkavarja az embert. A tegnap.ma felvétele a Versmaraton apropóján készült.
Lackfi János verse felsorolásokkal és refrénszerű ismétlésekkel mutatja fel a férfiszerepeket. Valóban ilyenek a férfiak? – teheti fel az olvasó a kérdést. A záró fordulat egyszerre relativizálja a hatalmi pózokat és emlékeztet a függés, kölcsönösség tényére. A tegnap.ma felvételén a szerző maga mondja el a versét.
Vörös István költészete rávilágít a mindennapok mögött húzódó filozófiai kérdésekre. Verseiben gyakran keveredik a hétköznapi tárgyiasság és a metafizikus távlat, amely különös, mégis természetes egyensúlyt teremt. Nyelvi leleménye egyszerre kortárssá és időtlenné teszi verseit. A tegnap.ma felvétele a Versmaratonon készült.
Turczi István költészetében gyakran jelenik meg a nyelv zeneisége, a pontos ritmus, valamint a nagyívű gondolatiság, amely személyes élményeket és világirodalmi utalásokat kapcsol össze. Írásai hidat képeznek kultúrák, korszakok és műfajok között, miközben mindvégig megőrzi egyéni hangját. A tegnap.ma felvétele a Versmaraton apropóján készült.
Méhes Károly versében a csend hangosabb, mint a szó, és a táj nem pusztán háttér, hanem belső tájkép. Lírája egyszerre közeli és visszafogott. Az emlék és az érzékelés határán mozdulnak meg képei. Nem keres hatást, mégis hat. A tegnap.ma felvétele a Versmaratonon készült. Szerkesztő: Döme Barbara és Király Farkas.