Zöldy Pál egy aprócska falu krónikása, ahol a különc lakók a maguk mániáival és reményeivel élnek, és a hétköznapi bajok egyszer csak mitikus magasságba nőnek. Zöldy Pál prózája halálos komolyan keveri a groteszket és a csodát — nála a legnagyobb képtelenség is úgy esik meg, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Zöldy Pál novellájában a pontosan rendben tartott lakás és a lány magányos otthona között feszülő ellentét rajzolódik ki, miközben egy régi fénykép üvegnegatívja múltat és jelent egyszerre idéz. A teraszon elhelyezkedő üres szék metaforája annak a vágyott helynek, ahol nem csupán ülni lehet, hanem valóban jelen lenni. A történet finom lépésekkel mutat rá arra, hogy az igazi rend talán nem kívül van, hanem bennünk.