„A patakba fektet, majd a testem alá nyúl, még fedjen a víz, de mossa ki a hátam sebeit is. A szemeket lezárta, de a kezek nincsenek összekulcsolva, a csuklón vörös csík a kötél nyoma.” Izer Janka prózájából Merlin és Nimue története is visszaköszön. Felolvassa a szerző.
Szerkesztő: Király Farkas és Döme Barbara
PRÓZA – Izer Janka: A csend
