„Ezeken csúszik el szinte minden. Az apró különbségeken, amelyek elhatárolják az éjszakák eltérő típusait egymástól. Másként nem lehet felismerni, hogy melyik éjszaka sivatagi, és melyik nem az.” Papp Attila Zsolt gyakran használja verseiben a fantasztikus irodalom eszközeit, ettől igazán egyedi hangú költő. Versét saját előadásában láthatják-hallhatják.
A történelmi Magyarország legkeletibb vasúti épületében, a gyimesbükki 30-as őrházban megtekinthető egy páratlan kiállítás. Bilibók Ágoston kitartó és elhivatott gyűjtő, aki maga vezeti körbe a kíváncsi látogatókat, és akinek minden kiállított tárgyról van egy története.
Másfél percbe sűrített nagyaparegény. Benne háború, béke, hadifogság és kényszermunkatábor. Mindez Király László összetéveszthetetlen stílusában. Hallgassuk a verset a szerző felolvasásában.
Horogra akadni soha nem kellemes élmény. Néha ösztönösen hal módra viselkedünk? Felismerjük-e a csalit? Vagy horogra akadunk? Engedünk másokat dönteni magunk helyett? Költemény az észrevétlen önámításról, a szerző előadásában a tegnap.ma portálon.
„A patakba fektet, majd a testem alá nyúl, még fedjen a víz, de mossa ki a hátam sebeit is. A szemeket lezárta, de a kezek nincsenek összekulcsolva, a csuklón vörös csík a kötél nyoma.” Izer Janka prózájából Merlin és Nimue története is visszaköszön. Felolvassa a szerző.
Ti, tofus quinoarecepteket posztoló, / neomarxista bölcsészek, akiknek vállára nőtt / a dekonstrukció tarisznyája, és egyre több / mémben tudnátok otthont rakni magatoknak, / és ti, hátrafele nyilazós családapák és emesék, / akik gyógyszertárakba járnak sírni és álmuk / az otthonszülés, én szeretlek titeket!” – André Ferenc hosszúversében aligha marad bárki említetlenül.