Luzsicza István verseiben a történelem, a személyes sors és az emberi tapasztalat egyszerre válik láthatóvá és átélhetővé. Műveiben különös pontossággal mutatja meg, hogyan feszül egymásnak múlt és jelen, otthonosság és kiszolgáltatottság, emlékezet és veszteség.
Gáti István verse a csendes, belső ostromállapotot írja körül: azt a lassú szorítást, amikor már nem tudni, ki támad és ki védekezik, csak azt, hogy egyre kevesebb hely marad lélegezni. A tegnap.ma felvétele a PEN Club rendezvényén készült.
A 2. alkalommal odaítélt tegnap.ma irodalmi portál díját Erős Kinga József Attila díjas író, kritikus, irodalomtörténész, szerkesztő a Magyar Írószövetség elnöke, valamint Szántai János erdélyi magyar író, költő, esszéíró, producer, forgatókönyvíró, filmkritikus, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MIL) elnöke kapta.
Csontos Márta versei a belső tájak csendjéből szólalnak meg, ahol az emlékezet és a jelen idő finom rétegei egymásra csúsznak, s a kimondott szó mindig túlmutat önmagán. Költészete egyszerre fegyelmezett és szenvedélyes, mintha minden vers egy apró, világító ablak lenne az emberi lélekben.
Csáji László Koppány költészete egyszerre épít a mítoszok rétegzett nyelvére és a jelenkori tapasztalatra. Lírája gondolkodó, sűrű és kockázatvállaló: nem megnyugtat, hanem kérdez, és nyitva hagyja a válaszokat.
Ladik Katalin Béranya versek című kötete a kortárs avantgárd egyik markáns darabja. A versek a női test tapasztalatát, az anyaság biológiai és társadalmi rétegeit, az identitás kérdését és a kiszolgáltatottság állapotait vizsgálják, radikálisan nyitott, kísérletező poétikával.