Az élet leplezetlenül. Talán így lehetne összefoglalni L. Móger Tímea verseinek lényegét. A költő a Magyar Napló Kiadó által szervezett Versmaraton apropóján olvasta fel költeményeit a tegnap.ma kamerái előtt.
Mit kezdjen az ember az életével és egyáltalán hová tart? Egyebek mellett ilyen és hasonló kérdéseket boncolgatnak G. István László versei. A szerző által felolvasott alkotásokat a Magyar Napló Kiadó által szervezett Versmaraton apropóján rögzítették a tegnap.ma kamerái.
„Igyekszünk tűrhetően lenni a bőrünkben, amíg ki nem rántanak belőle” – írja Fenyvesi Ottó versében, amely jól tükrözi világunkat, s annak történéseit. A felvételt a Magyar Napló Kiadó által szervezett Versmaraton alkalmából rögzítették a tegnap.ma kamerái.
Kovács István verse valódi kortörténeti dokumentum a korabeli erdélyi életről. A költeményt, amelyet a szerző maga olvas fel a tegnap.ma kamerái előtt, az erdélyi költőnek, Farkas Árpádnak és feleségének ajánlja.
„Ez a legutolsó óra, kedvesem” – írja a Kolozsváron élő költő. A további sorok, csakúgy, mint az első, megállásra késztetik az embert, hogy átgondolja a létet és az elmúlást. Papp Attila Zsolt verseit az emlékezés jegyében a Házsongárdi temetőben rögzítették a tegnap.ma kamerái.
A felvidéki költő öt rövidebb versét olvassa fel a tegnap.ma kamerái előtt. Ravasz József mindegyik alkotása mély és hiteles, komoly önvizsgálatra készteti az embert.