Lutter Imre verseiben a hang egyszerre személyes és visszafogott, mintha a vers tudná: nem a hangerő, hanem a pontos jelenlét ad súlyt a szavaknak. Ez a költészet nem lezárni akar egy tapasztalatot, hanem nyitva tartani azt, mozgásban, akár egy várost, amelyben mindig van még egy utca. A tegnap.ma felvétele a Magyar Írószövetség 80. születésnapi rendezvényén készült.
Németh Péter Mikola Visszasejtesít című verse egy olyan nyelvi és gondolati térbe vezet, ahol a test, az emlékezet és az identitás folyamatos átalakulásban van, és ahol a beszélő nem uralja, hanem követi ezt a mozgást. Olvasás közben az ember azt érzi, hogy a szöveg nem lezárni akar, hanem nyitva tartani egy állapotot, amelyben a visszabomlás egyszerre veszteség és lehetőség.
Filep Tamás Gusztáv prózája a személyes emlékezet és a történelem láthatatlan érintkezési pontjait járja körül. Egy családi történeten keresztül mutatja meg, miként írja át a mindennapokat a hatalom jelenléte, gyakran anélkül, hogy valóban találkozna velük.
Horváth Júlia Borbála regénye könyörtelen pontossággal mutatja meg, hogyan omlik egymásra a múlt és a jelen, amikor a belső tájak is háborús övezetté válnak. A szöveg feszült, mégis lírai hangja úgy ereszkedik az olvasóra, mint a lassú füst a romokra. Minden mondata emlékeztet arra, hogy a túlélés néha nem más, mint csendben körvonalazni a veszteséget. A tegnap.ma felvétele a Magyar Írószövetség 80. születésnapi rendezvényén készült.