Gyukics Gábor versei szabadon áramlanak, mégis pontosan célt érnek. Képei mély rétegeket nyitnak meg – gyakran a hétköznapok repedéseiben bukkan fel a líra. Olyan költészet ez, ami inkább kérdez, mint állít – és épp ettől válik személyessé. A felvételt a tegnap.ma irodalmi portál készítette a Magyar Napló Kiadó által szervezett Versmaraton apropóján.
Bán-Horváth Veronika verse varázserejű felszólítás: démoni és angyali lényekhez, belső hangokhoz és metafizikai szereplőkhöz fordul, hogy kimondja a legemberibb tapasztalatot – a sérülés és megbocsátás örök körforgását. A vers egyetlen, hömpölygő, szakrális invokáció, amelyben a törött porcelán nemcsak metafora, hanem szent tárggyá emelkedik: a sors, a tett és a következmény egységévé. A szerző verseiben a megbékélés gesztusa szinte mágikus.
Rónai-Balázs Zoltán versei játékosan lebegnek a nyelv határán, ahol a szabályos forma mögött ott a szándékos kibillenés. Képei egyszerre ismerősek és idegenek – mintha visszhangoznának valamit, amit sosem mondtunk ki. A ritmus mindig meglepetést tartogat, de sosem öncélú. A tegnap.ma felvétele a Versmaraton apropóján készült.
Léka Géza verse egy kimondhatatlan veszteség időtlen lenyomata. A vers tömörségében fájdalmas filozófia rejlik: az idő nem gyógyít, csak múlik, miközben a hiány egyre élesebb kontúrokat ölt. A tegnap.ma felvétele a Magyar Napló Kiadó által szervezett Versmaraton apropóján készült.
Kukorelly Endre költészete a hétköznapi valóság és a nyelvi játékosság határán mozog, ahol a banális részletek mélyebb jelentést nyernek. Verseiben gyakran keveredik az irónia és a melankólia. A tegnap.ma felvétele a Versmaraton apropóján készült.
Nemes Attila a tegnap.ma kamerái előtt felolvasott művében a múlt és jelen határán egyensúlyozva idézi meg az emlékezés és az elvágyódás érzését. A régi emlékek újraélednek, miközben a jelen valósága is beszűrődik. A szöveg gazdag képi világa és metaforái révén a szerző mélyen személyes, mégis univerzális élményeket közvetít az olvasó felé.