Zsávolya Zoltán úgy játszik a nyelvvel, mint aki mindent tud a szavak múltjáról: régi szólások, tudós utalások és maga alkotta szófordulatok keverednek a verseiben. Sorai finoman kibillentik a talajt az olvasó alól, és egy könnyed, kellemes lebegésben hagyják.
A sóvidéki születésű Láng Eszter költőtől búcsúzunk. A művet a szerző előadásában láthatják a tegnap.ma nézői.
Veres Tamás humoreszkje könnyed iróniával mutat rá mindennapi helyzeteink abszurditására. A nevetés mögött finoman ott húzódik valami, ami mindannyiunk számára ismerős.
Lesitóth Csaba verse kevés eszközzel is képes teret nyitni az értelmezésnek. Nem magyaráz, nem vezet, inkább csendben dolgozik tovább az olvasóban, költeményen kívüli testi csattanókat is meghíva.
A Vihar Judit által fordított és előadott haikuk a japán hegyek csendjét és belső időtlenségét idézik meg, ahol a természet apró rezdülései a lélek finom mozgásaira felelnek. Az előadás meditatív jelenlétté válik, amelyben a hallgató is belép ebbe a sűrített, mégis tágas világba.
Finom, belső rezdülésekből építkező hang és zene találkozik Hajós Eszter előadásában, ahol a kéregrajzok hallható emlékezetté válnak. A felolvasás és a zenei szövet egymásba simulva teremt egy törékeny, mégis erős jelenlétet.