A Vihar Judit által fordított és előadott haikuk a japán hegyek csendjét és belső időtlenségét idézik meg, ahol a természet apró rezdülései a lélek finom mozgásaira felelnek. Az előadás meditatív jelenlétté válik, amelyben a hallgató is belép ebbe a sűrített, mégis tágas világba.
Finom, belső rezdülésekből építkező hang és zene találkozik Hajós Eszter előadásában, ahol a kéregrajzok hallható emlékezetté válnak. A felolvasás és a zenei szövet egymásba simulva teremt egy törékeny, mégis erős jelenlétet.
Gáti István verse a csendes, belső ostromállapotot írja körül: azt a lassú szorítást, amikor már nem tudni, ki támad és ki védekezik, csak azt, hogy egyre kevesebb hely marad lélegezni. A tegnap.ma felvétele a PEN Club rendezvényén készült.
Persányi Norina kisprózájának világát emlékek, mozdulatok és kimondatlan gondolatok népesítik be. A szöveg finom iróniával és költői képekkel mutatja meg, mennyi minden képes szárnyra kapni bennünk – még az is, amit rég elveszettnek hittünk.
Csáji László Koppány költészete egyszerre épít a mítoszok rétegzett nyelvére és a jelenkori tapasztalatra. Lírája gondolkodó, sűrű és kockázatvállaló: nem megnyugtat, hanem kérdez, és nyitva hagyja a válaszokat.
Ladik Katalin Béranya versek című kötete a kortárs avantgárd egyik markáns darabja. A versek a női test tapasztalatát, az anyaság biológiai és társadalmi rétegeit, az identitás kérdését és a kiszolgáltatottság állapotait vizsgálják, radikálisan nyitott, kísérletező poétikával.