Pauljucsák Péter versei a mindennapok és a transzcendens határán egyensúlyoznak: mindig kinyílik bennük egy másik dimenzió, egy rejtett, belső égbolt. Lírája egyszerre nyers és letisztult. Költészete az érzékelés határterületeire vezet, ahol minden pillanat új jelentést kaphat. A tegnap.ma felvételének szerkesztői: Döme Barbara és Király Farkas.
Bánkövi Dorottya precíz nyelvezete és szimbolikus képei mélyebb reflexiókra hívnak, mintha a költészet egyszerre lenne menedék és kihívás. A tegnap.ma kamerái által rögzített, a Parnasszus folyóirat Verskarácsony című rendezvényén elhangzott mű az érzékenység és az intellektualitás különleges ötvözetét képviseli, ahol a hétköznapi érzelmek filozofikus mélységekkel találkoznak.
Tömör, mégis mélyen filozofikus költemény, amely az elmúlás véglegességével és az élet töredezett, de mégis kerek pillanataival foglalkozik, így foglalható össze röviden Ősi Anna verse. A mű szűkszavúsága ellenére szimbolikusan gazdag, hiszen a túloldal mint motívum nem csupán a halált, hanem az ismeretlent is szimbolizálja. Az emberi létezés itt egyfajta határmezsgye, ahol a végesség és a reménytelenség paradox módon érzelmi telítettséggé alakul. Ez a líra arra ösztönöz, hogy a pillanatot, amelyben élünk, ne csak átéljük, hanem mélységében értelmezzük is. A felvételt a Parnasszus-esten rögzítették a tegnap.ma kamerái.
Seres Rebeka verse a modern városi lét elidegenítő, mégis összekötő pillanatait ragadja meg. Fókuszában a közösségi közlekedés hétköznapi, látszólag jelentéktelen, de mégis feszültségekkel teli tere áll, ahol az utazók közelsége és távolsága paradox módon egyszerre van jelen. A jármű különös találkozási térré válik, ahol mégis mindenki magába zárva létezik. A felvételt a Parnasszus-esten rögzítették a tegnap.ma kamerái.
Endrey-Nagy Ágoston verse megrendítően és sokkolóan ábrázolja az emberi lét legvégső pillanatait, ahol a halál és az élet egymásba ér. Ez az alkotás egyszerre brutálisan konkrét és filozófiai mélységeket kutató: a test és az elme közötti törés szimbólumává válik, az ember és az általa megélt valóság széttöredezését, az utolsó pillanat örök talányát vetíti elénk. A felvételt a Parnasszus-esten rögzítették a tegnap.ma kamerái.
Hegedűs Anna verse mélyen személyes és lírai hangvételű alkotás. A „kékre kopott” kifejezés erőteljes vizuális metaforaként működik, amely az idő múlását, az élet nyomait és a test átalakulását jelzi, miközben az anyaméh a születés, a teremtés szimbóluma marad. A felvételt a Parnasszus-esten rögzítették a tegnap.ma kamerái.