Vers – Bukovenszki-Nagy Eszter: Tintaszagú
Bukovenszki-Nagy Eszter nem szépíti az érzéseit – kimondja őket úgy, ahogy vannak. A humora könnyed, és amit kimond, az sokáig ott marad az emberben. A tegnap.ma felvétele a Parnasszus-esten készült.
Parnasszus
Részletek
Vers – Sebestyén Ádám: Lombjaim
Sebestyén Ádám tájai olyan gyerekkori kertvárosok, ahol már nincsenek őzek, csak emberi nyomok, elhagyott tárgyak és a burjánzó növényzet. Verseiben a természet és a város egymásba nő, az emlékek lassan mítosszá érnek, és minden hazatérés kicsit visszaváltoztat gyerekké.
Vers – Tibély Orsolya: Áramszedő
Tibély Orsolya a hétköznapok apró alkotóelemeit figyeli: egy villamost, egy ottfelejtett tárgyat, egy mozdulatot, amelyből aztán a kapcsolataink egész működése kirajzolódik. Az Áramszedő pontos, nyers képeivel azt mutatja meg, honnan merítünk erőt a továbbinduláshoz. A vers a költő azonos című, friss kötetéből való, amely a 97. Ünnepi Könyvhétre jelent meg.
Vers – Soós Gábor: enigma; sfumato
Soós Gábor verseiben a sejtelmesség nem elrejti, hanem lassan feltárja az emberi lélek törékeny rétegeit. A szerző lírai világa intellektuális és érzékeny, mintha a világ körvonalait próbálná megrajzolni a nyelv segítségével.
Vers – Pauljucsák Péter: Hidegebb húrok
Pauljucsák Péter versei a mindennapok és a transzcendens határán egyensúlyoznak: mindig kinyílik bennük egy másik dimenzió, egy rejtett, belső égbolt. Lírája egyszerre nyers és letisztult. Költészete az érzékelés határterületeire vezet, ahol minden pillanat új jelentést kaphat. A tegnap.ma felvételének szerkesztői: Döme Barbara és Király Farkas.
Vers – Bánkövi Dorottya: A versem szélén álltak
Bánkövi Dorottya precíz nyelvezete és szimbolikus képei mélyebb reflexiókra hívnak, mintha a költészet egyszerre lenne menedék és kihívás. A tegnap.ma kamerái által rögzített, a Parnasszus folyóirat Verskarácsony című rendezvényén elhangzott mű az érzékenység és az intellektualitás különleges ötvözetét képviseli, ahol a hétköznapi érzelmek filozofikus mélységekkel találkoznak.
- 1
- 2