Seres Rebeka verse a modern városi lét elidegenítő, mégis összekötő pillanatait ragadja meg. Fókuszában a közösségi közlekedés hétköznapi, látszólag jelentéktelen, de mégis feszültségekkel teli tere áll, ahol az utazók közelsége és távolsága paradox módon egyszerre van jelen. A jármű különös találkozási térré válik, ahol mégis mindenki magába zárva létezik. A felvételt a Parnasszus-esten rögzítették a tegnap.ma kamerái.
Endrey-Nagy Ágoston verse megrendítően és sokkolóan ábrázolja az emberi lét legvégső pillanatait, ahol a halál és az élet egymásba ér. Ez az alkotás egyszerre brutálisan konkrét és filozófiai mélységeket kutató: a test és az elme közötti törés szimbólumává válik, az ember és az általa megélt valóság széttöredezését, az utolsó pillanat örök talányát vetíti elénk. A felvételt a Parnasszus-esten rögzítették a tegnap.ma kamerái.
Hegedűs Anna verse mélyen személyes és lírai hangvételű alkotás. A „kékre kopott” kifejezés erőteljes vizuális metaforaként működik, amely az idő múlását, az élet nyomait és a test átalakulását jelzi, miközben az anyaméh a születés, a teremtés szimbóluma marad. A felvételt a Parnasszus-esten rögzítették a tegnap.ma kamerái.
Nagy Lea verse az elmúlás és a személyes létezés kérdéseivel foglalkozik. Műveiben gyakran visszatérnek az élet és a halál, a lélek és a test összefonódásának, valamint a személyes és a kollektív tapasztalatok szétszálazásának témái. Költészete érzékeny és mélyen szubjektív, ugyanakkor képes reflektálni a kortárs világ abszurditására és szépségére is. A Dekompozíció című verset a Parnasszus-esten rögzítették a tegnap.ma kamerái.