Vers – Endrey-Nagy Ágoston: Lefejezésemről

Endrey-Nagy Ágoston verse megrendítően és sokkolóan ábrázolja az emberi lét legvégső pillanatait, ahol a halál és az élet egymásba ér. Ez az alkotás egyszerre brutálisan konkrét és filozófiai mélységeket kutató: a test és az elme közötti törés szimbólumává válik, az ember és az általa megélt valóság széttöredezését, az utolsó pillanat örök talányát vetíti elénk. A felvételt a Parnasszus-esten rögzítették a tegnap.ma kamerái.

Részletek

Vers – Hegedűs Anna: Kékre kopott anyaméh

Hegedűs Anna verse mélyen személyes és lírai hangvételű alkotás. A „kékre kopott” kifejezés erőteljes vizuális metaforaként működik, amely az idő múlását, az élet nyomait és a test átalakulását jelzi, miközben az anyaméh a születés, a teremtés szimbóluma marad. A felvételt a Parnasszus-esten rögzítették a tegnap.ma kamerái.

Részletek

Vers – Nagy Lea: Dekompozíció

Nagy Lea verse az elmúlás és a személyes létezés kérdéseivel foglalkozik. Műveiben gyakran visszatérnek az élet és a halál, a lélek és a test összefonódásának, valamint a személyes és a kollektív tapasztalatok szétszálazásának témái. Költészete érzékeny és mélyen szubjektív, ugyanakkor képes reflektálni a kortárs világ abszurditására és szépségére is. A Dekompozíció című verset a Parnasszus-esten rögzítették a tegnap.ma kamerái.

Részletek