Hegedüs Kata a gyengédség és a közelség csendes pillanatait írja meg – azt, ahogy két lény egymásba kapaszkodik és megtartják egymást. Kevés szóval, halkan, mégis pontosan fogalmaz. A tegnap.ma felvétele a Parnasszus-esten készült.
Bukovenszki-Nagy Eszter nem szépíti az érzéseit – kimondja őket úgy, ahogy vannak. A humora könnyed, és amit kimond, az sokáig ott marad az emberben. A tegnap.ma felvétele a Parnasszus-esten készült.
Sebestyén Ádám tájai olyan gyerekkori kertvárosok, ahol már nincsenek őzek, csak emberi nyomok, elhagyott tárgyak és a burjánzó növényzet. Verseiben a természet és a város egymásba nő, az emlékek lassan mítosszá érnek, és minden hazatérés kicsit visszaváltoztat gyerekké.
Tibély Orsolya a hétköznapok apró alkotóelemeit figyeli: egy villamost, egy ottfelejtett tárgyat, egy mozdulatot, amelyből aztán a kapcsolataink egész működése kirajzolódik. Az Áramszedő pontos, nyers képeivel azt mutatja meg, honnan merítünk erőt a továbbinduláshoz. A vers a költő azonos című, friss kötetéből való, amely a 97. Ünnepi Könyvhétre jelent meg.
Soós Gábor verseiben a sejtelmesség nem elrejti, hanem lassan feltárja az emberi lélek törékeny rétegeit. A szerző lírai világa intellektuális és érzékeny, mintha a világ körvonalait próbálná megrajzolni a nyelv segítségével.
Pauljucsák Péter versei a mindennapok és a transzcendens határán egyensúlyoznak: mindig kinyílik bennük egy másik dimenzió, egy rejtett, belső égbolt. Lírája egyszerre nyers és letisztult. Költészete az érzékelés határterületeire vezet, ahol minden pillanat új jelentést kaphat. A tegnap.ma felvételének szerkesztői: Döme Barbara és Király Farkas.