Zsidó Ferenc szülőföldjéről ír, de álromantika nélkül, a hagyományos székely világ eltűnését és átalakulását figyelve. Tamási Áron nyelvét idéző, mégis kritikus, ironikus hangon beszélteti a szereplőit. A tegnap.ma felvétele a Gyergyószárhegyi Írótalálkozón készült.
Vörös István a kortárs magyar irodalom egyik legsokoldalúbb alkotója, szinte minden műfajban otthon van. Groteszkkel és humorral a valóság és a képzelet határán jár – ahogy a szomszéd ház utolsó lakójának története is a hétköznapiból fordul a rejtélyes felé.
Bene Zoltán igazi mesélő, aki újra meg újra visszanyúl a múltba: történeteiben évszázadok magyar sorsai kelnek életre, időnként groteszk humorral, mégis szeretettel. A múlt nála nem távoli lecke, hanem eleven történet, amelyben magunkra ismerünk.
Hekl Krisztina mérnöki pontossággal figyeli a hétköznapi embereket: egy mozdulatot, egy tárgyat, egy szokást nagyít fel addig, amíg egyszer csak megbicsaklik bennük a valóság. Prózáiban a legátlagosabb helyzet is kizökken a helyéből, és a szereplő valami meghökkentővel találja szembe magát — iróniával, de mindig együttérzéssel. A tegnap.ma felvétele a Véneki Alkotótáborban készült.
Makó Ágnes néhány mondatban egész sorsokat mesél el, és közben minket is szembesít a saját döntéseinkkel.
Doncsev Toso két kultúra határán áll – bolgár apa, magyar anya –, és, saját szavaival: „sem a közönség tagja, sem csatár, sem bíró nem vagyok, hanem partjelző”. Esszéiben ebből a kettős látószögből figyeli a hétköznapokat: tiszta, csendes mondatokban, Marcus Aurelius és Márai nyomában talál erkölcsi tétet abban is, ami elsőre jelentéktelennek tűnik.