Gutai István „Itt az ávó!” című novellája egy fojtott, történelmi szorongással átszőtt világba vezet, ahol a mindennapokba beszivárgó félelem lassan az emberi kapcsolatok legbelső rétegeit is felmorzsolja. A személyes sorsokon keresztül kirajzolódó korszak nemcsak múltidézés, hanem figyelmeztetés is arra, hogyan válik a hatalom az emlékezet résévé és a lélek csendes rombolójává.
Köter Tamás prózája feszes, letisztult mondatokból építkezik, ahol a történetek csendes pontjain sűrűsödik össze az igazi jelentés. Szövegeiben a kimondott és kimondatlan rétegek finom egyensúlya teremti meg azt a feszültséget, amely még sokáig az olvasóval marad.
Egy történet, amely a hétköznapi tapasztalatok mögött megbúvó, nehezen megnevezhető erőket kutatja. Fráter Zsuzsanna novellája finoman bontja le a valóság határait, miközben végig ott vibrál benne a kimondhatatlan fenyegetés.
Dubán Kitti prózájában a természet elemei belső tájjá alakulnak. A szöveg csendes, mégis feszültséggel teli sodrása azt kutatja, mit őriz meg belőlünk az idő, és mit visz magával észrevétlenül.
Hegedűs Imre János prózája a hétköznapi élet finom rezdüléseit ragadja meg: történeteiben a személyes emlékezet és a csendes emberi drámák egymásba fonódnak. Írásai úgy világítják meg a múlt apró pillanatait, hogy közben a jelenről is pontos és érzékeny képet adnak. A tegnap.ma felvétele a Prózamaraton apropóján készült.
Szörényi László prózája művelt, játékos és mégis szenvedélyesen személyes. Írásaiban a múlt nem díszlet, hanem eleven szövet. Szövegei olvasás közben azt az érzést keltik, hogy a kultúra nem lezárt örökség, hanem újra és újra megnyíló párbeszéd. A tegnap.ma felvétele a Magyar Írószövetség 80. születésnapi rendezvényén készült.