Ódor Fanna verse látomás – nem hétköznapi lenyomata a bibliai világnak, ugyanakkor éppen a hétköznapok történéseit vegyíti a varázslattal. Néró és a szenteste, a csillagszóró, amely karmesterpálca az égi kórushoz. A verset a Magyar PEN Club rendezvényén rögzítették a tegnap.ma kamerái.
A felvidéki származású szerző verse a magány legmélyebb bugyraiba kalauzolja el a tegnap.ma nézőit. A természet képeit metaforaként felsorakoztató vers megragadja az olvasót és egészen az alkotás végéig fogva is tartja. Bolemant László magányos cédrusa olyan érzéseket idéz, amelyeket legalább egyszer már mindannyian megéltünk.
Csík Mónika verse vágyak sorát tárja az olvasó elé, középpontjában egy macska áll. Nem holmi lány cica, hanem egyenesen egy kandúr terminátor. A vajdasági szerző precíz képet ad arról, hogyan telnének az ő macskájának mindennapjai, s arról is beszámol, milyen nagy harmóniában élnének együtt. A tegnap.ma felvétele a Magyarság Háza Galériában készült.
Zsávolya Zoltán verse az akácos Orczy utat idézi meg. Ez a költemény olyan, mint egy gondosan kimért ütemterv az elmúlás és megújulás határán. A sorokban rejlő feszültség nyugtalanító bizonyosságot ébreszt. A vers egyszerre személyes és kozmikus: apró mozdulatokból épít világokat. A tegnap.ma felvétele a Magyar PEN Club rendezvényén készült.
Az esti sör nem csupán egy pohár ital, hanem az élet apró örömeihez való ragaszkodás szimbóluma is Kaiser László versében, amelyet a tegnap.ma kamerái rögzítettek a PEN Club rendezvényén. A szatirikus sorok mögött ott bujkál a kérdés: mi az, amit te nem hagysz, bármi történjék is?
Bánkövi Dorottya precíz nyelvezete és szimbolikus képei mélyebb reflexiókra hívnak, mintha a költészet egyszerre lenne menedék és kihívás. A tegnap.ma kamerái által rögzített, a Parnasszus folyóirat Verskarácsony című rendezvényén elhangzott mű az érzékenység és az intellektualitás különleges ötvözetét képviseli, ahol a hétköznapi érzelmek filozofikus mélységekkel találkoznak.