Szabó Palócz Attila verse, az Őrszemek a Szaharában a magány és a kitartás parabolisztikus képe: az ember helyét kutatja az idő és a végtelen tér között. A sivatag a belső csend tere lesz, ahol az éberség már nem másokért, hanem a lélekért vállalt őrhely. A tegnap.ma felvételén a szerző maga mondja el versét. Szerkesztő: Döme Barbara és Király Farkas.
IRODALOM ÉS VIDÉKE – VIDEOENCIKLOPÉDIA
