VERS – Lőrincz P. Gabriella: Pecsét; Kegyelem
Karácsony, háború. A kárpátaljai költő versei mindenki lelkében megpendítenek legalább egy húrt. Lőrincz P. Gabriella Pecsét és Kegyelem című alkotásait saját előadásában láthatják a Tegnap.ma nézői.
Vers
Részletek
Vers – Bánkövi Dorottya: A versem szélén álltak
Bánkövi Dorottya precíz nyelvezete és szimbolikus képei mélyebb reflexiókra hívnak, mintha a költészet egyszerre lenne menedék és kihívás. A tegnap.ma kamerái által rögzített, a Parnasszus folyóirat Verskarácsony című rendezvényén elhangzott mű az érzékenység és az intellektualitás különleges ötvözetét képviseli, ahol a hétköznapi érzelmek filozofikus mélységekkel találkoznak.
Vers – Kürti László: Másképpen hittük
Kürti László verse szembenézés a múló idővel és az életünk során tapasztalt illúziókkal. A cím rögtön felveti a kérdést: mit hittünk másképp, és miért jutottak ezek az elképzelések tévútra? A tegnap.ma kamerái által rögzített, a szerző előadásában elhangzó vers finoman reflektál az emberi gyengeségekre és a boldogság keresésére, amit gyakran az emlékek vagy a jövőbe vetített vágyak uralnak.
Vers – Csáji László Koppány: Az álmodó Isten
Csáji László Koppány verseiben időről időre a transzcendens és az emberi létezés találkozási pontjait kutatja. A tegnap.ma kamerái által rögzített vers az idő múlandóságát és az emberi sors szépségét egyszerre foglalja magában, miközben az örökkévalóság eszméjét idézi meg. A mű finoman rámutat az alkotó és teremtmény közötti örök kapcsolat titokzatosságára is. A felvétel az Irodalmi Jelen aradi gáláján készült.
Vers – Oláh András: Tegyük fel; Maradt még; Rossz évjárat
Oláh András költészete az elmúlás, a veszteség és a mindennapok keserű szépségének árnyalatain bontakozik ki. Ezek a versek a személyes és kollektív traumák lenyomatát őrzik, és tükröt tartanak az olvasónak. A tegnap.ma felvétele a Versmaraton apropóján készült.
Vers – Katona Nikolas: Le Grand 30
Az emberi lét mulandóságának és az idő visszafordíthatatlan sodrásának lírai megfogalmazása ez a vers. A szövegben átszűrődő melankólia és introspektív hang nem csupán egyéni tapasztalatokat idéz, hanem kollektív élményként mutatja be az emberi lét bizonytalanságait. A tegnap.ma kamerái által rögzített vers sorai finom egyensúlyban tartják a személyes és az univerzális kérdéseket, miközben teret hagynak az olvasónak a saját értelmezésekre és asszociációkra.