Vers – Lesitóth Csaba: Csak úgy (versperformansz)
Lesitóth Csaba verse kevés eszközzel is képes teret nyitni az értelmezésnek. Nem magyaráz, nem vezet, inkább csendben dolgozik tovább az olvasóban, költeményen kívüli testi csattanókat is meghíva.
irodalom
Részletek
Próza – Kötter Tamás: Élőképek (részlet)
Köter Tamás prózája feszes, letisztult mondatokból építkezik, ahol a történetek csendes pontjain sűrűsödik össze az igazi jelentés. Szövegeiben a kimondott és kimondatlan rétegek finom egyensúlya teremti meg azt a feszültséget, amely még sokáig az olvasóval marad.
Vers – Orosz István: Önarckép rinocéroszként
Orosz István versében a felismerés nem magyarázatként érkezik, hanem egy váratlan képben, amitől a hétköznapi gondolkodás egy pillanatra kibillen. Érdemes elidőzni ebben a szokatlan világban, ahol ezúttal maga a szerző az idegenvezetőnk.
Vers – Haikuk Vihar Judit fordításában és előadásában
A Vihar Judit által fordított és előadott haikuk a japán hegyek csendjét és belső időtlenségét idézik meg, ahol a természet apró rezdülései a lélek finom mozgásaira felelnek. Az előadás meditatív jelenlétté válik, amelyben a hallgató is belép ebbe a sűrített, mégis tágas világba.
Vers – Mezey Katalin: Az Istennek készült bejáraton át; Rádiózás; Legalább az utolsó pillanatban
Mezey Katalin lírája a személyes sors és a közösségi emlékezet finom egyensúlyát teremti meg, letisztult, mégis mélyen rétegzett nyelven. Verseiben a női tapasztalat, a történelem és a hit kérdései csendes erővel, visszafogott líraisággal szólalnak meg.
Próza – Fráter Zsuzsanna: Rontás
Egy történet, amely a hétköznapi tapasztalatok mögött megbúvó, nehezen megnevezhető erőket kutatja. Fráter Zsuzsanna novellája finoman bontja le a valóság határait, miközben végig ott vibrál benne a kimondhatatlan fenyegetés.