Zsávolya Zoltán úgy játszik a nyelvvel, mint aki mindent tud a szavak múltjáról: régi szólások, tudós utalások és maga alkotta szófordulatok keverednek a verseiben. Sorai finoman kibillentik a talajt az olvasó alól, és egy könnyed, kellemes lebegésben hagyják.
Csík Mónika érzékeken keresztül ír: nála egy íz, egy illat, egy szín állítja meg az időt néhány pillanatra. A Nyári sós ezzel a sűrített, különleges nyelvvel idézi a nyarat — azt, ami szinte elpárolog mire kimondanánk. A tegnap.ma felvétele a Magyarság Háza Galériában készült.
Horváth László Imre költőként sem teszi le a történész szemüvegét: a régmúlt és a mítoszok felől világítja meg történeteit. A Hé exó thalassa, a görögök „külső tengere”, az ismert világ peremén túli nyílt óceán — az a hely, ahonnan az ember kihajózik a biztonságos partok mögül, hogy szembenézzen azzal, amit még nem ismer.
Kovács Balázs költészetében a szó szinte megfogható eleven anyag: nála a legnyersebb hétköznapi mozdulat is a létről kezd beszélni. Versei hagyják megfejteni magukat, így formálják a valóságot.
A sóvidéki születésű Láng Eszter költőtől búcsúzunk. A művet a szerző előadásában láthatják a tegnap.ma nézői.
Soós Gábor verseiben a sejtelmesség nem elrejti, hanem lassan feltárja az emberi lélek törékeny rétegeit. A szerző lírai világa intellektuális és érzékeny, mintha a világ körvonalait próbálná megrajzolni a nyelv segítségével.