Kovács Balázs költészetében a szó szinte megfogható eleven anyag: nála a legnyersebb hétköznapi mozdulat is a létről kezd beszélni. Versei hagyják megfejteni magukat, így formálják a valóságot.
A sóvidéki születésű Láng Eszter költőtől búcsúzunk. A művet a szerző előadásában láthatják a tegnap.ma nézői.
Soós Gábor verseiben a sejtelmesség nem elrejti, hanem lassan feltárja az emberi lélek törékeny rétegeit. A szerző lírai világa intellektuális és érzékeny, mintha a világ körvonalait próbálná megrajzolni a nyelv segítségével.
Kulin Borbála verseiben a személyes emlékezet és a hétköznapi tapasztalatok finom, lírai rezdülései találkoznak, miközben a szövegek mögött végig ott vibrál a kimondhatatlan feszültsége. Költészete egyszerre érzékeny és fegyelmezett, olyan belső tájakat nyit meg, amelyekben az olvasó saját csendjeire is ráismerhet.
Tamás Dénes költészete sűrített, letisztult nyelven szólal meg, miközben a hétköznapi tapasztalatokat finom metafizikai rétegekkel itatja át. Verseiben a csend, a hiány és a kimondhatóság határai válnak meghatározóvá, gyakran visszafogott, mégis mélyen rezonáló képekben.
Lesitóth Csaba verse kevés eszközzel is képes teret nyitni az értelmezésnek. Nem magyaráz, nem vezet, inkább csendben dolgozik tovább az olvasóban, költeményen kívüli testi csattanókat is meghíva.