Bálint Tamás verseiben a lökéshullám nem elmúlik, hanem bennünk ver visszhangot – ez is a szöveg utóélete. Ezek a versek nem feloldanak, hanem megmutatják, milyen az, ami már rég megtörtént, mégis most fáj.
Egy történet, amely a hétköznapi tapasztalatok mögött megbúvó, nehezen megnevezhető erőket kutatja. Fráter Zsuzsanna novellája finoman bontja le a valóság határait, miközben végig ott vibrál benne a kimondhatatlan fenyegetés.
Megrendülten értesültünk, hogy elhunyt Nádasdy Ádám. Költőként, nyelvészként és műfordítóként is kivételes pontossággal és derűs tisztasággal formálta a magyar nyelvet. A tegnap.ma archívumában őrzött felolvasásával búcsúzunk tőle.
Finom, belső rezdülésekből építkező hang és zene találkozik Hajós Eszter előadásában, ahol a kéregrajzok hallható emlékezetté válnak. A felolvasás és a zenei szövet egymásba simulva teremt egy törékeny, mégis erős jelenlétet.
Dubán Kitti prózájában a természet elemei belső tájjá alakulnak. A szöveg csendes, mégis feszültséggel teli sodrása azt kutatja, mit őriz meg belőlünk az idő, és mit visz magával észrevétlenül.
Luzsicza István verseiben a történelem, a személyes sors és az emberi tapasztalat egyszerre válik láthatóvá és átélhetővé. Műveiben különös pontossággal mutatja meg, hogyan feszül egymásnak múlt és jelen, otthonosság és kiszolgáltatottság, emlékezet és veszteség.