Szabados Attila versei a belső feszültség és a hétköznapi tapasztalat határmezsgyéjén egyensúlyoznak: nyelvük pontos, fegyelmezett, szavai érzékenyen rezdülnek. A fiatal költő lírája a csönd és a mozdulat, az idő és az önreflexió közt feszülő térben teremt otthont az olvasó számára. A tegnap.ma felvételén a szerző maga adja elő művét. Szerkesztő: Döme Barbara és Király Farkas.
Vers – Szabados Attila: Napfogyatkozás
