Benyhe István versében az elsüllyedt katedrális és Atlantisz a kollektív és személyes emlékezet metaforái, ahol a hit, a történelem és a nyelv rétegei ülepednek egymásra. Benyhe István lírája alászállás a hiányba: a felszín alatt időről időre felhangzó múlt visszhangját teszi hallhatóvá. A tegnap.ma felvétele a Magyar PEN Club rendezvényén készült. Szerkesztő: Döme Barbara és Király Farkas.
IRODALOM ÉS VIDÉKE – VIDEOENCIKLOPÉDIA
