Sebestyén Ádám tájai olyan gyerekkori kertvárosok, ahol már nincsenek őzek, csak emberi nyomok, elhagyott tárgyak és a burjánzó növényzet. Verseiben a természet és a város egymásba nő, az emlékek lassan mítosszá érnek, és minden hazatérés kicsit visszaváltoztat gyerekké. A tegnap.ma felvétele a Parnasszus-esten készült. Szerkesztő: Döme Barbara és Király Farkas.
Vers – Sebestyén Ádám: Lombjaim
