Albert Zsolt verse a hiány érzésének körvonalait rajzolja meg: egyszerre személyes és közösségi, mintha a csendből próbálná előhívni azt, ami kimondhatatlan. Költészete az istenhiány tapasztalatát nem elvont fogalomként, hanem a mindennapi létként mutatja fel.
A tegnap.ma felvétele a PEN Club rendezvényén készült. Szerkesztő: Döme Barbara és Király Farkas
Vers – Albert Zsolt: Istenhiány
