Vers – Bán-Horváth Veronika: Ludvérc; Finom nő; Repülő csészealj

Bán-Horváth Veronika verse varázserejű felszólítás: démoni és angyali lényekhez, belső hangokhoz és metafizikai szereplőkhöz fordul, hogy kimondja a legemberibb tapasztalatot – a sérülés és megbocsátás örök körforgását. A vers egyetlen, hömpölygő, szakrális invokáció, amelyben a törött porcelán nemcsak metafora, hanem szent tárggyá emelkedik: a sors, a tett és a következmény egységévé. A szerző verseiben a megbékélés gesztusa szinte mágikus.

Részletek

Prózavers – Nemes Attila: Petrarca hazaugrik

Nemes Attila a tegnap.ma kamerái előtt felolvasott művében a múlt és jelen határán egyensúlyozva idézi meg az emlékezés és az elvágyódás érzését. A régi emlékek újraélednek, miközben a jelen valósága is beszűrődik. A szöveg gazdag képi világa és metaforái révén a szerző mélyen személyes, mégis univerzális élményeket közvetít az olvasó felé.

Részletek