Egy rendhagyó prózai alkotás Jancsó Nórától, a Csikófogat Tehetséggondozó Műhely hallgatójától. Egy történet, amelyben az olvasó úgy merül el, hogy nem tudja ébren van, vagy már álmodik. Szerelem, alkotói válság és az idő. Ki ne lenne kíváncsi arra, hogy mi sülhet ki ebből.
Mi történik akkor, ha az ember nővére véletlenül világhírnévre tesz szert? Mi történik akkor, ha valakiből jelkép lesz, történetesen Szabadság-szobor New Yorkban? Egyebek mellett erről szól Smelka Sándor humoros írása, amelyet a tegnap.ma kamerái a Magyar PEN Club rendezvényén rögzítették.
Botházi Mária humoreszkjeiben a mindennapok apró jelenetei kapnak felnagyított, ironikus hangsúlyt, amely mögött mindig ott húzódik az önreflexív játékosság. A humor sosem puszta tréfa nála: egyszerre önkritikus és közösségi tükör. Szövegeinek ritmusa és szófordulatainak frissessége teszi élővé írásait.
Temesi Ferenc prózái egyedi hanghordozásúak. Mondatai egyszerre idézik a történelem súlyát és a személyes emlékezet apró rezdüléseit, ahol minden történet mögött ott rejtőzik a kollektív múlt. Írásaiban a mindennapi szófordulatokból irodalmi ritmus születik.
Margetin István novellája az apró részletekre épít. A szöveg pontos megfigyeléseken alapul, és a hétköznapi helyzetek mögött meghúzódó emberi viszonyokat vizsgálja. A tegnap.ma felvételén a szerző maga olvassa fel művét.
„Betűket petyegtetek erre a fehér papírra, Tamás, te élsz minden mondatában ennek az árva megemlékezésnek. Friss ráncaimban nem látlak, fiatalságunkat magaddal vitted.“ Ma éppen tíz éve, hogy Prágai Tamás József Attila-díjas költő, író elhunyt. A tegnap.ma felvételével rá emlékezünk.